GÖRÖGKATOLIKUSOK ÉVSZÁZADOS ÖRÖKSÉGE KIÁLLÍTÁS

Lítiás készlet

Lítiás készlet 20. század eleje alpakka, zománc; öntött, festett Hejőkeresztúr, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomLity Set early 20th century nickel silver, enamel; painted, cast Hejőkeresztúr, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristEzt a készletet a lítia (engesztelő és segítségkérő imádság) során teszik ki a templom hajójának közepén egy kis asztalra (ún. tetrapodra). A lítiát rendszerint a nagy ünnepeket megelőző virrasztáson végzik, a szertartás végén pedig a pap megáldja a tálcákra helyezett öt kenyeret (proszfora). Az öt kenyér közül egyet helyeznek a középső, kisebb tálcára, amellyel a pap megáldja a nagy tálcán lévő négyet, és ezt a kenyeret meg is csókolja. A három edénykében szemes búza, olaj és bor van. A megáldott kenyeret felvágva, olajkenéssel (miroválással) összekapcsolva osztják ki a híveknek.A 16–17. század előtt nem létezett a szertartáshoz külön tárgy: a kenyereket és a többi áldanivalót saját edényükben, tálcákon helyezték el a tetrapodon, ahogyan ez a görögöknél ma is szokás, illetve így láthatók a 17. században kiadott liturgikus könyvek szertartást kísérő illusztrációin is. Az itt bemutatott darabhoz hasonló szerkezetű, de ezüstből készült míves példányok a 17. századtól kezdve a Balkánon, az ortodox monostorokban kezdtek megjelenni. Ahol nem futotta fémkészletre, a 19. században elkészítették kerámiából vagy akár fából is. A Munkácsi Egyházmegyében a 19. század végétől kezdett általánossá válni a használatuk, amikor az egyházi felszerelési és liturgikus tárgyak ipari méretű előállítására szakosodott ún. műipari intézetek kínálatában is megjelentek. Feltehetően a hejőkeresztúri darabot is valamelyik kegyszergyártótól rendelték és vették meg. A Rétay és Benedek Műipari Intézet 1915 körül kiadott termékkatalógusában hasonló, de nem teljesen egyező darabokat reklámoztak. A katalógusban a tárgy nevei: „pricholebnica, artoklasia, lythia”, amelyek közül a két utolsó a szertartás neve, de a görögöknél ez egyben a lítiáskészlet neve is.A lítiáskészlet magas talpa széles, kihajló peremű tálcát tart, melynek közepén keskeny száron egy jóval kisebb átmérőjű másik tálca emelkedik. A nagy tálcán a középső köré, egymástól egyenlő távolságra három, levehető tetejű, kereszttel koronázott edénykét, míg a kis tálca mögött egy magasabb száron két gyertya közé zománckeresztet rögzítettek. A tálcákat és a talp köpenyét domborított növényi ornamensek díszítik.(Terdik Szilveszter)  

Jézus Krisztus megkeresztelkedése ikon

Jézus Krisztus megkeresztelkedése ikon  21. század eleje, Janka Gábor fatábla, tempera, aranyozás Miskolc, Nagyboldogasszony görögkatolikus székesegyházThe Icon of the Baptism of Christ  Early 21st century, Gábor Janka wood, tempera, gilded Miskolc, Greek Catholic Cathedral of Dormition

Szűz a Jellel

Szűz a Jellel 21. század eleje, Seres Tamás fa, tojástempera, aranyozott Abaújszántó, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomThe Virgin of the Sign Early 21 st century, Tamás Seres wood, egg tempera, gilded Abaújszántó, Greek Catholic Church of the Ascension of Christ

Boldog Romzsa Tódor felszentelt vértanú ikonja kézcsontereklyével

Boldog Romzsa Tódor felszentelt vértanú ikonja kézcsontereklyével 2011, Makláry Zsolt vörösfenyő, tempera, aranyozás, aranyozott ezüst Sárospatak-Kispatak, A tizenkét apostol görögkatolikus kápolnaThe Icon of Blessed Martyr Theodore Romzha with Bone Relic from his Hand 2011, Zsolt Makláry red pine, tempera, gilded, gilded silver Sárospatak-Kispatak, Greek Catholic Chapel of the Twelve Apostles A Boldog Romzsa Tódor püspököt ábrázoló mellkép az ikonfestés klasszikus technikájával készült, krétaalapra festett, aranyozott ereklyetartó ikon. Az ábrázolás mintája egy Romzsa Tódorról készült közismert fotó volt, ez magyarázza a portrészerű arcformálást. A kép kompozíciójának középpontjában az áldó jobb kéz látható. A jobb alsó negyedben, a püspök szívének magasságában selyemmel bélelt, üveggel fedett, rombusz alakú, réz ereklyetartó fülkében a jobb kezéből egy apró csontereklye van elhelyezve. A püspöki ornátus visszafogott, szinte monokróm barna, drapp színvilágából expresszív erővel világlik ki az emberi arc és a kéz. A kifejezőerőt a szentséget megjelenítő aranyozott dicsfény teszi teljessé. A vértanúságra utalnak az omofor (püspöki nyakbavető) aranyozással kiemelt keresztjei, valamint az aranyozott sugárnyalábokkal övezett ereklyenyílás. A kép síkjából kidomborodó aranyozott keretre ráfutó dicsfény az egyébként statikus kompozíciót szinte kimozdítja a keretből. Az aranyozott részeket poncolt kontúr díszíti. A dicsfény teljes felületét keresztet formáló, ugyancsak poncolt díszítés fedi. A fej két oldalán felirat olvasható: „Tódor püspök fölszentelt vértanú”.A kép 2011-ben, Romzsa Tódor születésének századik évfordulója alkalmából készült ifj. Telenkó Miklós családjának felajánlásából. Romzsa Tódor dédapja Sárospatakon volt görögkatolikus lelkész. A kép a helyi Romzsa Tódor-kultusz egyik fontos tárgya, a szent emléknapján (október 31.) tartott ünnepi szertartások részeként processzióval viszik át a kispataki görögkatolikus kápolnából a sárospataki parókiális templomba.(Szabó Irén)  

Tanító Krisztus

Tanító Krisztus 18. század második harmada, dél-lengyelországi (rybotycei) mester fatábla, tempera, ezüstözés; egykorú faragott keretben  Baktakék, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomChrist the Teacher Second third of the 18th century, South-Polish (Rybotycze) icon painter wood, tempera, silver-foiled; in a frame carved at the same time Baktakék, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristAz összetett, architekturális jellegű keretépítménybe foglalt ikon egy 18. századi ikonosztázion alapképeként szolgált a vele azonos keretépítményben fennmaradt baktakéki Istenszülő-ikonnal együtt. Ahogy az ikonosztázion-alapképek esetében szokásos, a Megváltó Krisztust háromnegyed alakosan ábrázolja. Krisztus Pantokrátorként jelenik meg, viselete hagyományosan vörös khitón (ingszerű, térdig érő vászonruha) aranyozott-okkeres övvel átkötve, valamint aranyozott szegélyű sötétkék palást. Jobbjával kétujjas áldást oszt, bal kezében nyitott könyvet tart a leggyakrabban alkalmazott idézet egyházi szláv szövegével: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25, 34), mely az utolsó ítéletre vonatkozik.Fején részletezően kimunkált, díszes koronát visel a mindenség uraként. Ez a motívum a 18. század elejétől a rybotyczei műhely gyakorlatában lett jellemző Krisztus ábrázolásaiban, más műhelyek ritkábban alkalmazták. A tábla hátterét késő reneszánsz jellegű leveles-indás brokátminta díszíti, melynek felületét – a többi aranyhatású motívummal együtt – sárga lakklazúrral arany hatást keltő ezüstözés ékesíti. Krisztus széles arcának jellegzetes fiziognómiai jegyei és a keretépítmény megoldásai alapján az ikon rybotyczei mesterek munkája, a festőibb, tónusozó kialakítás arra utal, hogy a műhely működésének utolsó évtizedére keltezhető.(Puskás Bernadett)  

Kehely Abaújszolnokról

Kehely Abaújszolnokról talp: 1783; kupa: 20. század eleje aranyozott ezüst; kalapált, öntött Miskolc, Miskolci Egyházmegye Egyházművészeti GyűjteményChalice Abaújszolnok stand: 1783; cup: early 20th century silver, gilded; hammered, cast Miskolc, Diocese of Miskolc Ecclesiastical Art Collection

Boldog Orosz Péter Pál felszentelt vértanú ikonja

Boldog Orosz Péter Pál felszentelt vértanú ikonja 2024, Makláry Teréz rétegelt lemez, füstarany, akril   Miskolc, Miskolci Egyházmegye székházaThe Icon of Blessed Martyr Péter Pál Orosz 2024, Teréz Makláry plywood board, foliated gold, acrylic  Miskolc, Seat of the Diocese of Miskolc

Szűz Mária a Gyermekkel

Szűz Mária a Gyermekkel 19. század harmadik negyede, Szabó Gyula vászon, olaj Felsőzsolca, Az Istenszülő elszenderülése görögkatolikus templomVirgin Mary with Child Third quarter of the 19th century, Gyula Szabó canvas, oil Felsőzsolca, Greek Catholic Church of the Dormition of the TheotokosA festményen Mária díszes trónjának bal oldali karfáján olvasható a mester szignója: „Festé Szabó Gyula, 1855”. A kép az 1851-ben újonnan épült felsőzsolcai templom első dísze lehetett, megrendelőjére utalhat a hátoldalán nehezen olvasható felirat: „Kulcsár(?) János […] / […] 54 Frt (?)”. Amikor 1877-ben Tóth Miklós eperjesi püspök kánoni látogatást végzett a parókián, a templomban két Mária-képet említettek: az egyik a szentélyben az előkészítő oltárra volt helyezve, amelyről azt is megjegyzik, hogy hordozható, vagyis a körmenetek során használták, míg a másik Mária-kép a hajó bal oldalán, a falra volt függesztve, talán ezzel lehet azonos a 2023-ban restaurált festmény.Szabó Gyula festő munkásságáról, képzettségéről nagyon keveset tudunk. Az egyetlen eddig ismert műve gróf Széchenyi István álló, egész alakos portréja volt, melynek hátterében a tervezett Lánchíd is feltűnik. A kép szignált, 1843-ban készült, a Magyar Tudományos Akadémia Gyűjteményéhez tartozott (olaj, vászon, 174,5×84 cm, ma a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményében található). Szabó 1862 júniusában mint miskolci rajztanár állított ki számlát Kassa város tanácsának hat darab temetési selyemzászlóra festett nemesi címerért. Valóban Miskolcon, az evangélikus algimnáziumban volt rajztanár, hogy pontosan mikortól, azt nem tudni. Az iskola 1871-es értesítőjében „Akadémiai festész”-nek titulálják, de az sajnos nem derül, hogy hol vett részt művészeti képzésben. 1873-tól már új rajztanára volt az iskolának, mivel idős kora miatt Szabó nem tudta már feladatát ellátni. 1876. október 17-én Miskolcon hunyt el végelgyengülésben, hetvenhárom éves korában, két nap múlva az evangélikus egyház temette el. Állítólag miskolci születésű volt, de az evangélikus parókia keresztelési anyakönyvében nem találni nyomát.A felsőzsolcai festményen trónon ülő, kezében a gyermek Jézust tartó Mária olasz Madonnák nyomán készülhetett. A kompozíció felső részén aranyozott alapra, egy színnel megfestett, félalakos angyalok láthatók, ami úgy tűnik, hogy jellemző vonása Szabó munkáinak. Egy másik Szűz Mária-képét is sikerült azonosítani a felsőzsolcai festmény alapján. Évekkel ezelőtt dokumentáltunk a sajópetri templomban egy Mária-képet, amelyen a festő szignója a Szűz jobbján, a köntöse mentén olvasható: „festé Szabó Gy.” Ezt a rövidített formát akkor még nem tudtuk feloldani, de a felsőzsolcai képen olvasható jelzés alapján ez is egyértelműen Szabó művének tekinthető. A szignón kívül a két kép festésmódja is egyezik, bár a sajópetri kép sokkal közelebb áll a bizánci hagyományokhoz.(Terdik Szilveszter)  

Tetraevangelion Abaújszolnokról

Tetraevangelion Abaújszolnokról 1585 papír, fekete és vörös tinta; barna egészbőr kötés Miskolc, Herman Ottó MúzeumTetraevangelion, Abaújszolnok 1585 paper, black and red ink; brown leather binding Miskolc, Herman Ottó MuseumA kéziratos egyházi szláv nyelvű tetraevangelion Baktakékről származik. A fekete tintával írt szöveget piros iniciálék, fejezetcímek, ornamentális szegélyek, valamint piros-fekete fonatdíszeket utánzó, stilizált fejlécek díszítik. Helyesírása moldvai – havasalföldi jegyeket mutat.A könyv a legkorábbi, görögkatolikus közegben fennmaradt cirill betűs kézirataink egyike, amelyet a végén található hosszú, 1585-ből származó bejegyzés datál. Azt ugyan első ránézésre más kéznek tulajdonítanánk, tartalma alapján azonban szerzője azonosnak tekinthető az evangélium másolójával, aki bizonyára az íráskép eltérésével igyekezett „magánbejegyzését” elkülöníteni a főszövegtől.A hosszú, nyugati szláv nyelvi jegyeket is mutató, cirill betűs bejegyzés elején írója hálát ad Istennek azért, hogy be tudta fejezni a könyv másolását. Ezután következik az a passzus, amelyben magát mint az evangélium másolóját is megnevezi: „Vakh pap”, aki „Krosna dicső falujában” 1585. május 14-én helyezte el bejegyzését.A bejegyzés harmadik részében ismét megnevezi magát, amikor bűneinek bocsánatáért esedezve kéri a könyvéből majdan szolgáló atyákat és testvéreket, hogy emlékezzenek meg róla.A kézirat 15–18. számozatlan lapjainak alján húzódik egy alighanem 18. századi kézírásos tulajdonbejegyzés is, amely a 19. lap függőleges belső szélén folytatódik. Eszerint az evangélium Zsugrovics Gregorij szolnoki pap tulajdona volt, akinek a neve után a „havaji” jelzőt is olvashatjuk. Kárpáti László a helynevet a Makovica melletti ruszin Havaj faluval azonosította, ami azt is mutatja, hogy az Abaújszolnokra, Baktakékre (Kéty) betelepülő ruszinok – vagy legalábbis a papjuk – Sáros vármegyéből érkeztek a Cserehátra. Gregorij, azaz Gergely pap felmenője lehetett annak a Zsugrovics János lelkésznek, akinek a neve egykor – az 1758-as építési év mellett – a szolnoki fatemplom nyugati ajtajának szemöldökére volt írva, ahogy erre Kárpáti László rámutatott. Az értékes, régi, ortodox közegben készült evangélium tehát a sárosi ruszinok révén került Abaújszolnokra, illetve Baktakékre.(Golub Xénia)  

Urunk színeváltozása Sajószentpéterről

Urunk színeváltozása Sajószentpéterről  1975, Petrasovszky Manó farostlemez, olaj, metál  Nyíregyháza, Görögkatolikus MúzeumThe Transfiguration of Our Lord, Sajószentpéter 1975, Manó Petrasovszky plywood board, oil, metal Nyíregyháza, Greek Catholic MuseumTanító Krisztus, Urunk színeváltozása és Szent Miklós Sajószentpéterről, 1975, (Petrasovszky Manó, farostlemez, olaj, metál, Nyíregyháza, Görögkatolikus Múzeum)Utolsó éveiben Petrasovszky Manó Sajószentpéteren és Penészleken kapott egy-egy ikonosztázra megbízást. Múcsony filiájából 1972-ben vált szervezőlelkészséggé Sajószentpéter, amelynek első papja Szarka József lett. A közösség megvett egy házat, amelyben kápolnát és parókiát alakítottak ki. 1974-ben Petrasovszky ide festett egy feszületet, majd a következő évben négy alapképet az ikonosztázion számára. A kereszthez hasonlóan a többi festmény is farostlemezre készült metálozott háttérrel. Az alapképek keskeny, álló téglalap formájúak, szignáltak. A teljes alakban ábrázolt Krisztus (az Istenszülőhöz, a második alapikonhoz hasonlóan) felhőn áll, kezében nyitott evangéliumos könyvet tart, amelyben a „jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot!” idézet olvasható. Szent Miklós püspök bizánci öltözetben áll a tengerparton, mögötte Müra városára utaló kupolás bizánci templom és a tengert szelő hajó képe bontakozik ki. A negyedik alapkép a Színeváltozást ábrázolja, amelyen Krisztus fehérruhás alakja a középpontban szinte teljesen kitölti a rendelkezésre álló képmezőt, két oldalán Mózes és Illés próféta alakja emiatt már nem is fért ki teljesen, az előtérben az összekuporodott három tanítvány szinte eltörpül.Petrasovszky Manót 1976-ban szintén négy alapkép festésével bízták meg Penészleken, amelyeken a sajószentpéterivel egyező képformákat és anyagokat használt, azzal a különbséggel, hogy itt a képek hátterét nem metálozta, hanem olajfestékkel az aranymozaik hatását imitáló felületet készített, amiket az 1940-es évektől előszeretettel alkalmazott.(Terdik Szilveszter)  

A Miskolci Egyházmegye alapító bullája (másolat)

A Miskolci Egyházmegye alapító bullája (másolat) 2015, Vatikán papír, színes nyomtatás Miskolc, Miskolci Egyházmegye SzékházaThe Bull of Foundation for the Diocese of Miskolc (copy) 2015, Vatican paper, colour print Miskolc, Seat of the Diocese of MiskolcA Miskolci Egyházmegye történeteA történelmi Magyarország északkeleti vármegyéiben a 14. századtól kezdve egyre több ortodox keresztény élt. Püspöküket a Munkács melletti Csernek-hegyen álló Szent Miklós-monostor szerzetesei közül választották a kegyurak. Az egyházi unió előkészítésében (1646) vezető szerepet vállaltak a munkácsi püspökök is. A görögkatolikus egyház intézményrendszerének megszilárdulása (állandó püspöki székhely, szeminárium, parókiák rendezése stb.) a 18. század második felében zajlott le. A Munkácsi Egyházmegye joghatósága tizenhárom vármegyére terjedt ki. A jobb kormányozhatóság érdekében 1787-ben hozták létre a Kassai Helynökséget, amelynek 1791-től Eperjesen volt a székhelye. 1816-ban az önálló Eperjesi Egyházmegyét is megalapították. Az egyre öntudatosabb magyar parókiák számára a Munkácsi Egyházmegye területén 1873-ban létrehozták a Hajdúdorogi Külhelynökséget. Ennek területe lett az 1912-ben alapított Hajdúdorogi Egyházmegye magja, amelyhez Miskolc városa is tartozott.A Trianoni Békeszerződést követően az Eperjesi Egyházmegyéből huszonegy, a Munkácsi Egyházmegyéből egy parókia maradt az új határok között. Ezek számára állította fel 1924-ben az Apostoli Szentszék a Miskolci Apostoli Exarchátust. Az új egyházkormányzati egység vezetője a Csehszlovákiából kiutasított Papp Antal munkácsi püspök lett, aki ekkor küzikei címzetes érseki címet is kapott. Noha az érsek Miskolcon telepedett le, a város továbbra is a Hajdúdorogi Egyházmegye része maradt, de Papp Antal a Búza téri templomban végezhette püspöki szolgálatait.2011-ben XVI. Benedek pápa a Miskolci Apostoli Exarchátus joghatóságát egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyére kiterjesztette, Orosz Atanáz szerzetespapot pedig – panidoszi püspöki címmel – a terület püspök-exarchájává nevezte ki. Ekkor ténylegesen Miskolc városa lett az exarchátus központja. 2015-ben hozta létre Ferenc pápa a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat (Görögkatolikus Metropólia). Ugyanekkor megalapította a Nyíregyházi Egyházmegyét, a Miskolci Exarchátust pedig a Qui successimus kezdetű apostoli konstitúcióval önálló egyházmegye rangjára emelte. A közel egy évszázada megindult egyházkormányzati változások ekkor „értek be”, s teremtették meg annak a lehetőségét, hogy ez a régió saját hagyományait büszkén őrizve legyen tevékeny tagja a hazai görögkatolikus egyháznak.  

Jakusics György veszprémi, majd egri püspök portréja

Jakusics György veszprémi, majd egri püspök portréja 18. század első fele, ismeretlen magyarországi festő vászon, olaj Nyíregyháza, Görögkatolikus MúzeumThe Portrait of György Jakusics, the Bishop of Veszprém and Eger First half of the 18th century, unknown Hungarian painter canvas, oil Nyíregyháza, Greek Catholic Museum17. századi magyar katolikus egyház egyik reményteljes fiatal főpásztora volt Jakusich György, aki a római Német–Magyar Kollégiumban készült a papságra. 1632-ben Pázmány Péter bíboros az Örök Városban szentelte pappá. Hazatérve pályája gyorsan emelkedett nemcsak az egyházi hierarchiában, de a bécsi udvarban is. Esztergomi érseki helynökként megalapította a jezsuiták komáromi rendházát, III. Ferdinánd király fontos diplomáciai feladatokat bízott rá, 1637-ben veszprémi püspökké nevezte ki. Ebben a tisztségében ő koronázta meg III. Ferdinánd feleségét, Mária Anna királynét. 1642-ben mentora, Lippay György utódja lett az egri püspöki székben. Nővére, Jakusich Anna, Homonnai Drugeth János országbíró felesége Ungváron élt, és támogatta a görögkatolikus egyház létrejöttét. 1645 decemberében Jakusich Anna megözvegyült. Testvére, György több hónapra Ungvárra költözött, hogy segítsen neki a hatalmas Drugeth-birtokok kormányzásában. Ekkor ismerkedett meg azokkal a bazilitákkal, Parthén Péterrel és Kossovics Gáborral, akik Jakusich Anna támogatásával 1642-től kezdve Ungváron éltek, és az unió eszméjét terjesztették a környékbeli ortodox papság körében. Az általuk elért eredménynek köszönhetően Jakusich György 1646. április 24-ére, Szent György ünnepére Ungvárra hívta a környékbeli ortodox papokat. Az unió első lépéseként püspöküknek ismerték el Jakusich György egri püspököt és utódait.Az unió további fejlődésében és a magyar katolikus egyház megújulásában már nem vehetett részt, mivel 1647 novemberében, mindössze 38 évesen elhunyt. Fiatal kora és rövid püspöki szolgálata ellenére beírta magát a magyar egyháztörténetbe, s különösen fontos emlékezete a görögkatolikus egyházban.Az itt bemutatott 18. századi portrét még egy, a püspök életében készült metszet alapján festette egy máig ismeretlen művész. A festményt, amely véletlen folytán került Terdik Szilveszter művészettörténész látókörébe, Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola egyháztörténész professzora vásárolta meg és adományozta a Görögkatolikus Múzeumnak 2023. június 15-én az egyháztörténészek IX. országos találkozója alkalmából. Seres Tamás, a múzeum restaurátora közreműködésével a kép megújult, és hozzá illő keretet kapott.(Vándor Ilka)  

Két oldalán festett körmeneti kereszt

Két oldalán festett körmeneti kereszt  18. század vége, magyarországi festő fa, olaj Abaújszántó, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templom Processional Cross, Painted on Both Sides  Late 18th century, Hungarian painter wood, oil Abaújszántó, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristKettős kereszt, amelynek szárvégei háromkaréjosak. A Kárpát-vidéken már a 17. századtól kezdve elterjedt szokásnak számított, hogy a körmeneti keresztek egyik oldalán a keresztre feszítést, a másikon Jézus megkeresztelkedését ábrázolták, úgy, ahogy az oltárra szánt talpas, illetve kézi keresztek túlnyomó többségén is alkalmazták ezt. A keresztre feszített Üdvözítő, a felirat, az Atya, a Fájdalmas Istenszülő és János evangélista nagyon hasonló módon jelenik meg, mint a talpas kereszten. A Szentlélekre utaló galamb azonban hangsúlyosabb lett, a felső szár középpontjában, dicsfénytől övezve ragyog, a szárakon kétszárnyú kerubok kísérik. A kereszt hosszabb, függőleges száráról hiányzik Mária Magdolna, megjelenik azonban a Jézus ruhájára sorsot vető katonák három kockája, még lejjebb pedig Ádám koponyája.A másik oldal felső részei szinte azonosak az előzőével, bár itt feltűnik a galamb két oldalán a Szentlélek egyházi szláv elnevezése is. Jézus a Jordán folyóban áll mellén keresztbe tett kézzel. Jobbján, a kereszt szárának végén Keresztelő Szent János, balján egy fehér kendőt tartó angyal kíséri. Krisztus válla felett görög nevének rövidítése: „IC XC”. Az Üdvözítő alatt, a függőleges, hosszú száron két kerubfej felhőkkel, alul pedig egy fatörzsre helyezett fejsze és egy szikla képe rajzolódik ki. Előbbi utalás az Előhírnök intésére: „A fejsze már a fák gyökerén fekszik…” (Lk 3,9). Ezt a keresztet stílusa és formája alapján minden bizonnyal ugyanaz a mester készítette, aki a talpas keresztet 1791-ben, talán ugyanakkor, vagy időben nagyon közel.(Terdik Szilveszter)  

Kehely

Kehely 1920  aranyozott ezüst, zománc; kalapált, öntött, vésett Miskolc, Nagyboldogasszony görögkatolikus székesegyházChalice1 920  gilded silver, enamel; hammered, cast, engraved Miskolc, Greek Catholic Cathedral of Dormition

Bizánczy György Gennadius munkácsi püspök ereklyekendője (antimenzionja)

Bizánczy György Gennadius munkácsi püspök ereklyekendője (antimenzionja)  18. század első fele vászonra nyomott fametszet Nyíregyháza, Görögkatolikus Múzeum (Szántay-Szémán István hagyatékából)Antimension of György Gennadius Bizánczy, Bishop of Mukacheve First half of the 18th century woodcut pressed on canvas Nyíregyháza, Greek Catholic Museum (from the legacy of István Szántay-Szémán)A bizánci egyházban használatos antimenzion, ereklyekendő egy négyszögletes formájú fehér textilkendő, hátoldalán bevarrt ereklyével. A Szent Liturgia végzéséhez feltétlenül szükséges tárgy, az oltárasztal egyik alapvető kelléke, az oltárkő megfelelője. Előoldalát hímzett, festett vagy nyomtatott ábrázolás díszíti. Az ábrázolások ikonográfiája Krisztus nagypénteki áldozatára és azzal összefüggésben az Eucharisztiában jelen lévő Krisztusra utal. Az ereklyekendő ugyanakkor jurisdikciós (joghatósági) emlékként is szolgál, hiszen ábrázolását dedikációs felirat kíséri, amelynek változó részei rögzítik a megszentelését és kiosztását végző főpap nevét, és megadják a templomot is, ahová szánták.A kompozíció középpontjában az üres keresztfa magasodik, körülötte a passióra emlékeztető eszközök láthatók: az ostor, a vesszőköteg, odatámasztva a nádszálra tűzött szivacs és a lándzsa. A keresztszárak metszéspontjában a töviskoszorú jelöli ki az ereklye helyét. Krisztus halott testét a kereszt lábánál álló sírládába egy nagy lepel segítségével három angyal emeli be. A kendő négy sarkában manierista jellegű, kagylódíszes, ovális medalionban a négy evangélista félalakos ábrázolása látható, cirill betűs névrövidítésekkel: fent Máté, Márk, lent Lukács és János.Warłaam Szeptyczki halálával ereklyekendőjének nyomódúca nem került használaton kívül. Először Hieronim Ustrzycki przemyśli görögkatolikus püspök számára nyomtattak róla ereklyekendőt, majd a következő évben a Galíciában püspökké szentelt Bizánczy Gennadiusz munkácsi püspök is erről a dúcról nyomtattatott antimenziont magának. Az antimenzion sajátossága, hogy nagyon pontosan adja meg a magyarországi püspök joghatósági területét: szebasztei, munkácsi, máramarosi, makovicai, szepesi, az egész magyar Felvidék és Alföld minden hozzá tartozó országrészének püspöke, apostoli vikárius, ő császári és királyi fenségének tanácsosa.(Puskás Bernadett)  

Útmutató Istenszülő

Útmutató Istenszülő 18. század második harmada, dél-lengyelországi (rybotycei) mester fatábla, tempera, ezüstözés; egykorú faragott keretben Baktakék, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomTheotokos with the Infant Jesus-Hodegetria  Second third of the 18th century, South-Polish (Rybotycze) icon painter wood, tempera, silver-foiled; in a frame carved at the same time Baktakék, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristAz egykor ikonosztázion-alapképként szolgáló ikonon az Istenszülő háromnegyed alakos ábrázolása látható. Ikonográfiája a hodigitria, „útmutató” képtípusba tartozik: anyja bal karján foglal helyet a gyermek Jézus, Mária a jobbjával mutat felé. Mindketten szinte szembenézetben láthatók. Az Istenszülő sötétkék khitónt (ingszerű, térdig érő vászonruhát) és zöld bélésű sötétvörös maforiont (egész alakot beborító női felsőruhát) visel, koronával. Ruháját arany szegély díszíti, homlokán és vállán a hagyományos csillagmotívumokkal. Jézus Pantokrátorként szintén uralkodói jelvényekkel szerepel, fején korona, kezében a keresztes világgömb „СТЪ, СТЪ, СТЪ” („Szent, szent, szent”) felirattal. Ruházata aranyokker palást, alatta fehér khitón piros szalagövvel, mellyel a 17. századtól egészítik ki a gyermek Jézus ruházatát. A tábla ezüstözött, reneszánsz jellegű háttérmustráján hagyományos rövidített görög névfeliratok betűi olvashatók.A 17. század közepén a nyugat-európai esztétika és a barokk oltárok látványelemeinek hatására a korábbi, késő reneszánsz jellegű, lapos profilú ikonkereteket architekturális, erőteljesen mélyülő keretépítmények váltották fel. A baktakéki ikonkeret leghangsúlyosabb eleme a többszörösen megtört, homorú ívekkel tagolt oromzat, melyet fentről áttört faragásokkal díszített kiugró párkányrészletek zárnak, középen és kétoldalt pedig az oromzat síkjából kiugró, szintén párkányelemekkel lezárt konzolok dekorálnak. A két szélső konzolt lábazaton álló, kihasasodó törzsű oszlopok tartják, stilizált leveles, bimbós fejezettel. A keret alsó része az ikonmező felé mélyül, oldalt és lent egyenes, fent félkörívvel zárul. A keret frontális felületeit cinóbervörös festés díszíti, ezzel áll kontrasztban a mélyülő felületek sötét olajzöldje. A keretépítményt ráapplikált faragványok egész sora díszíti, melyek ezüstözöttek és sárgás lakkal vannak lazúrozva, az arany hatását keltve: az oromzaton rozetták, a keret alsó részén növényi indák, az oszlopon rovátkolt profil. Az ilyen típusú kereteket az ikonosztázion kitüntetett ikonjai esetében alkalmazták, az alapképeknél és a felső sorok főtengelyében, Krisztus, a főpap ikonjánál. A megoldás a Przemyśl környéki Rybotycze festőműhelyéből indult el és vált népszerűvé nemcsak Nyugat-Galíciában, hanem a munkácsi püspökség területén is. A baktakéki Istenszülő-ikont stílusjegyei szintén a rybotyczei ikonfestő műhely mestereihez kapcsolják, akiknek munkáiban a plasztikusabb formálás a 18. században tűnik fel.Olsavszky Mánuel munkácsi püspök 1750–1751-es vizitációjának leírásából tudni lehet, hogy a kéki fatemplom 1725 táján épült, minden ikonképpel rendelkezett, kivéve az apostolokat, amelyeket épp megfestetni kívántak. Mivel a rybotyczei mesterek általában teljes ikonosztázionokat vállaltak el, az ikon vagy máshonnan került Kékre, vagy a vizitáció megjegyzése úgy is értelmezhető, hogy épp az ikonosztáz készülését dokumentálja.(Puskás Bernadett)  

Ikonosztáz konzolasztala (presztol) Szent Damján ingyenes orvos képével

Ikonosztáz konzolasztala (presztol) Szent Damján ingyenes orvos képével 18. század második fele, ismeretlen mester fa, olaj Mogyoróska, Szent Péter és Pál főapostolok görögkatolikus templom Console Table of the Iconostasis (prestol) with Painting of Holy UnmercenarySaint Damian Second half of the 18th century, unknown master wood, oil Mogyoróska, Greek Catholic Church of the Apostles Saint Peter and PaulStílusuk alapján az abaújszolnoki oltár festőjéhez köthetjük a mogyoróskai görögkatolikus templomban fönnmaradt két presztol előlapjára, kartusba festett, Szent Kozma és Damján ingyenes orvosokat ábrázoló festményeket. Lendületes formák, kicsit eltúlzott végtagarányok, élénk színhasználat jellemzi ezeket a műveket, akárcsak a szolnoki oltár képeit. 1751-ben azt írták a mogyoróskai fatemplomról, hogy egy évvel korábban épült a régi romos helyett, nagyszerű toronnyal, s hogy minden új képpel fel volt szerelve, ami alapján a két asztal készítési idejét is a 18. század közepére helyezhetjük a szolnoki oltáréhoz hasonlóan.(Terdik Szilveszter)  

Beteglátogató készlet

Beteglátogató készlet  2020, Gelley Kristóf, Mátyás Zoltán  nikkelezett réz, ezüst, üveg; öntött, gravírozott Baktakék, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomKit for the Anointing of the Sick 2020, Kristóf Gelley, Zoltán Mátyás nickel-plated copper, silver, glass; cast, engraved Baktakék, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristA betegellátó készlet hordozószelencéje templomot formáz. Gravírozott díszítésű ajtaja oldalt záródik. Berendezése: alul egy, a szelence oromzatával egyező rajzolatú fogantyúval ellátott szentségtartó fiók, felül a betegek kenetének feladásához használt ovális olajtároló pikszis. A középső részben kap helyet egy kis kehely, és a bor tárolására egy üveg. Az ajtó belső oldalához rögzítve helyezkedik el az ezüstfejű áldoztatókanál.A betegellátó készlet a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából, a magyar Görögkatolikus Metropólia megrendelésére készült. A tervezést és a kivitelezést Gelley Kristóf és Mátyás Zoltán ötvösök végezték. Mintának és előképnek a megrendelő kérésére a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjteményben található 19. századi, ismeretlen helyről származó orosz betegellátó készletet tekintették (Ltsz. 2015.235). A betegellátó ajtajára gravírozott ábrázolást Seres Tamás ikonfestő-restaurátorművész tervezte: a kétlépcsős emelvényből kinövő hármas kereszt, két oldalán stilizált ciprussal és a kínszenvedés eszközeivel – a lándzsával és szivaccsal – a Golgota hegyét idézi meg; a kereszt szárai között Krisztus nevének rövidítése, a talapzatán a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mozaikszava és annak dátuma olvasható.(Szabó Irén)  

Istenszülő a gyermek Jézussal – Eleusza

Istenszülő a gyermek Jézussal – Eleusza  17. század közepe, dél-lengyelországi ikonfestő  fa, tempera Mogyoróska, Szent Péter és Pál főapostolok görögkatolikus templomTheotokos with the Infant Jesus – Eleusa  Mid-17th century, South-Polish icon painter wood, tempera Mogyoróska, Greek Catholic Church of the Apostles Saint Peter and PaulAz ikon – méretei és fennmaradt eredeti keretépítményének formája alapján – egy több mint 6 méter szélességű ikonosztázion alapképsorába tartozhatott, melynek eredeti helye ismeretlen. Képi kompozíciója az Istenszülőt ábrázolja, félalakosan, bal karján a gyermek Jézussal, aki jobbjával írástekercset tart a térdén. Mindketten hagyományos öltözetben láthatók: az Istenszülő kék ruhát, fehér főkötőt és vörösesbarna maforiont (egész alakot beborító női felsőruhát) visel, a Gyermek bő ujjú, derékban átkötött, khitónszerű (térdig érő) fehér inget és vörösokker himationt (felső palástot). Mária a gyermeke felé hajtja a fejét, Jézus az anyjához bújik, és arcát finoman az ő orcájához érinti; mindketten felénk tekintenek. Az ábrázolás a glükophilusza, azaz az „édesen csókoló” elnevezésű képtípusba tartozik, amelynek számos változata ismert. A mogyoróskai ikonon három jellegzetes motívum látható: a gyermek Jézus bal kezét az Istenszülő előrenyújtott tenyerébe helyezi, lábát keresztbe teszi, és jobb talpát kissé felénk fordítja, Mária maforionja a jobb vállán át hátravetve festői redőkben omlik le elől.Festői kvalitása révén, amit a pontos rajz, a finom arányok, a részletek kidolgozása tanúsít, a mogyoróskai ikon a korabeli ikonfestészet mívesebb darabjának számít, stílusjegyei alapján dél-lengyelországi mester műve. Mária arcának, a maforion redőzésének megfestésében, a reneszánsz vésett háttér mintázatában a sanoki Történeti Múzeumban (Lengyelországban) őrzött, a 17. századra datált, ismeretlen helyről származó glükophilusza típusú ikon egyik legközelebbi analógiája.A glükophilusza típusú ikonok jóval kisebb számban készültek a Kárpát-vidék ikonosztázaira, mint a hodigitria (Útmutató Istenszülő) típusú ábrázolások. Mégis, a 17. század első felétől Kijevtől Szandecig, még Erdélyben is, de főképp Kis-Lengyelország területén egész sor ilyen kompozíciójú ikon született többféle változatban, amelyek közös eleme a gyermek Jézus anyja tenyerébe helyezett bal keze. A glükophilusza típusú ikonokat korábban a werchrata–krechovi kegykép másolatainak vagy variánsainak tartották, azzal a kiegészítéssel, hogy a prototípus az írásos forrásokból ismert Liddai, avagy Római Mária-ikon. Ezzel szemben a Liddai-Római Istenszülő eredetileg hodigitria (hodégétria) típusú ábrázolás volt, amely a 18. századi orosz metszeteken kompilálódott az eleusza típusúval.A glükophilusza a közép-bizánci eleusza képtípus változata, amely a Paleologosz-időszaktól vált ismertté. A formájában líraibb hangvételű kompozícióhoz ekkor összetett teológiai jelentésrétegek kapcsolódtak. Az Istenszülő mindenekelőtt közbenjáróként öleli fiát földi valóságos és isteni mivoltában, ugyanakkor anyai szomorúságot sugároz a gyermek Jézus jövendő emberi szenvedései miatt – akinek lábán a kifordított sarutalp és sarok motívuma is a passióra utal –, harmadsorban az eleusza típus ölelését a mennyasszony és a vőlegény, Krisztus és az egyház jegyességeként interpretálják.A nevezetesebb ikonok elbeszélései a képek csodás megjelenéséről szólnak (a kijevi–bratszki ikon pl. a Dnyeperen úszva, a lopienkai ikon fán jelent meg). Így utólagosan a 17. század végén, 18. század elején kapcsolódott hozzájuk a Liddai menekülő Lukács-ikon története. Ezeken az Istenszülő közbenjárása gyakorta közösségi szinten, tatárok elleni védelmezőként jelenik meg, de alapvetően egyéni szinten, személyes csodás gyógyulásokban valósul meg. A képtípus jelentését a mogyoróskai ikon nemcsak a képi elemeken keresztül közvetíti, hanem – az analógiák hosszú sorában egyedüliként – a keretére felírt Akathisztosz-idézettel is megjeleníti a szenvedések elkerülésének kérését: „Szent Anyánk, kit a folytonos ének illet, ki az összes szentek legszentebb Igéjét szülted, fogadd el ezt az imádságunkat mint lelki ajánlatot. Szabadíts meg minden veszélytől, végy ki a jövendő szenvedésből mindnyájunkat, akik neked énekeljük: Alleluja, alleluja, alleluja!”(Puskás Bernadett)  

Apostol Abaújszolnokról

Apostol Abaújszolnokról 16–17. század papír, fekete és vörös tinta; barna egészbőr kötés Miskolc, Herman Ottó MúzeumLectionary, Abaújszolnok 16–17th century paper, black and red ink; brown leather binding Miskolc, Herman Ottó MuseumA Baktakékről származó kéziratos Apostolt keleti szláv területen másolhatták, bizonyára még ortodox közegben. Igényes díszítését fonatdíszes fejlécek, záródíszek és iniciálék alkotják.A kézirat ukrán szerkesztésű egyházi szláv nyelvű, lapalji marginálisa a 18. századból, Mária Terézia idejéből (1740–1780) származhat, hiszen arról számol be, hogy az Apostolt, amely 10 „Terézia-aranyba” került, Mihko és hitvese adományozta Sztebnik falu Szent Paraszkéva-templomának. Sztebnik (Esztebnek/Stebník) Bártfa közeli ruszin település, ahol a könyvben olvasható bejegyzést írták. A középkorban a makovicai uradalom része volt. A parókiát 1750-ben Olsavszky Mánuel munkácsi görögkatolikus püspök is meglátogatta, a Szent Paraszkéva nagyvértanúnak szentelt fatemplom alapítási idejét, építésének korát már akkor sem ismerték. A templom a szükséges könyvekkel – köztük az Apostollal – el volt látva, de arra semmi nem utal, hogy ez a példány már akkor is meglett volna, ami akár elképzelhető is.Nem ismert, hogy az Apostol mikor és hogyan került Baktakékre. Feltehetően már ezt a kötetet említik a kéziratos evangéliumos könyvvel együtt a parókia 1877-es kánoni látogatásának jegyzőkönyvében. A 18. századinak tűnő kötések tábláira ragasztott, színezett fametszettöredékek a populáris grafika ritka emlékei. A műfaj sajátossága ellenére, hogy ti. egy nyomódúcról számos lenyomat készült, mára mégis nagyon kevés maradt fenn közülük. Az egyik töredéken az Atyaisten büsztje látható, aki pluviálét (liturgikus ruhát, palástot), fején pápai tiarát (süveget) visel, körülötte dicsfény ragyog, a háttérben csillagok, a képmező sarkai felé drapériára emlékeztető felhők. Az Atya keble előtt megjelenő dicsfény és hajkorona, valamint a vízszintes keresztszár és egy bal alkar töredékéből egyértelmű, hogy a keresztre feszített Fiút tartja a kezében. Ez az ikonográfia a Szentháromság-ábrázolások egyik típusát, az ún. Gnadensthult (a kegyelem trónját) követte. Az Atya pápai tiarája, pluviáléjának díszes paszománya alapján sejthető, hogy a metszet az alsó-ausztriai zarándokhely, Sonntagberg híres Szentháromság-kegyképének valamely másolata alapján készült. A 15. században alakult, majd a barokkban virágkorát élő kegyhely egész Közép-Európában ismert volt. Ez a metszet lengyel területen készülhetett, de ukrán közegben, amire a keretsávon feltűnő cirill betűs töredék utalhat. A hátsó kötéstábla metszettöredékén sokszirmú, stilizált virágok középpontjában két vértanúnő háromnegyed alakos ábrázolása tűnik fel. Fejükön korona, kezükben pálma, de a másik két attribútum alapján sem lehet őket egyértelműen azonosítani. Színezése hasonló az előzőhöz, talán egy műhelyben is készültek. Ukrán területekről ismertek hasonló jellegű, feltehetően magánáhítat céljára készült, néha meglehetősen durva kivitelű fametszetek, amelyek datálása a 17. és 18. század között ingadozik. Ezeket a metszeteket keretezve, fára ragasztva természetesen a templomokban is alkalmazták, de úgy tűnik, hogy nagy méretük miatt még a könyvkötő is hasznukat vette.(Terdik Szilveszter)  

Talpas kereszt

Talpas kereszt 1791, magyarországi festő fa, olaj Abaújszántó, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomAltar Cross 1791, Hungarian painter wood, oil Abaújszántó, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristProfilozott talpba illesztett, több darabból összerakott latin kereszt, szárvégei háromkaréjosak. Csupán a fő nézete festett: kék háttér előtt a megfeszített, tövissel koronázott Üdvözítő függ, fölötte a Pilátus által rendelt írás szláv fordításának kezdőbetűi („ЇНЦЇ”) olvashatók, majd a Szentlelket szimbolizáló galamb lebeg. A karéjos szárvégen pedig az Atya háromszög alakú nimbuszt viselő alakja tűnik fel, aki a felhők közül kezét széttárva tekint a fiára. Krisztus jobbján anyja, balján a szeretett tanítvány félalakja tölti ki a karéjos részeket. A kereszt tövében Mária Magdolna szemléli a történteket, kezében olajos tégelyt tartva. A kereszt talpa is festett, a többi figurális elemhez mérten aránytalanul nagy Ádám-koponya és lábszárcsontok töltik ki.A kereszt flóderozott (régi díszítőfestés: faerezet-festés) hátoldalán, a kereszt alsó szárán a festés idejére utaló évszám és felette betűk találhatók: S. K. T. P. / 1791. Mivel ez a kereszt a rajta szereplő évszám szerint már az abaújszántói templom építésének utolsó évében elkészült, feltételezhetjük, hogy eredetileg az oltáron állhatott, s csupán a jelenlegi berendezés elkészülte után került a hajóba, ahol a szentsír tartozékaként a húsvéti időszakban kap kiemelkedőbb szerepet.(Terdik Szilveszter)  

Tömjénező Rakacáról

Tömjénező Rakacáról 18. század második fele réz; trébelt Miskolc, Herman Ottó MúzeumIncense Burner, Rakaca Second half of the 18th century copper; embossed Miskolc, Herman Ottó Múzeum

Evangéliumos könyv

Evangéliumos könyv 1868, Moszkva fatáblás zománcokkal díszített fémveretek  Baktakék, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomGospel Book 1868, Moscow wood cover binding, metal mounts decorated with enamels Baktakék, Greek Catholic Church of the Ascension of Christ

Tanító Krisztus

Tanító Krisztus 18. század vége, ismeretlen festő fa, olaj, egykorú faragott, aranyozott keretben Sajópálfala, A Szentlélek leszállása görögkatolikus templomChrist the Teacher Late 18th century, unknown painter wood, oil, in a frame carved and gilded at the same time Sajópálfala, Greek Catholic Church of the Descent of the Holy Spirit

Esküvői koronák

Esküvői koronák 20. század második fele réz Miskolc, Nagyboldogasszony görögkatolikus székesegyházWedding Crowns second half of the 20th century copper Miskolc, Greek Catholic Cathedral of Dormition

Tanító Krisztus Sajószentpéterről

Tanító Krisztus Sajószentpéterről  1975, Petrasovszky Manó farostlemez, olaj, metál  Nyíregyháza, Görögkatolikus MúzeumChrist the Teacher, Sajószentpéter 1975, Manó Petrasovszky plywood board, oil, metal Nyíregyháza, Greek Catholic MuseumTanító Krisztus, Urunk színeváltozása és Szent Miklós Sajószentpéterről, 1975, (Petrasovszky Manó, farostlemez, olaj, metál, Nyíregyháza, Görögkatolikus Múzeum)Utolsó éveiben Petrasovszky Manó Sajószentpéteren és Penészleken kapott egy-egy ikonosztázra megbízást. Múcsony filiájából 1972-ben vált szervezőlelkészséggé Sajószentpéter, amelynek első papja Szarka József lett. A közösség megvett egy házat, amelyben kápolnát és parókiát alakítottak ki. 1974-ben Petrasovszky ide festett egy feszületet, majd a következő évben négy alapképet az ikonosztázion számára. A kereszthez hasonlóan a többi festmény is farostlemezre készült metálozott háttérrel. Az alapképek keskeny, álló téglalap formájúak, szignáltak. A teljes alakban ábrázolt Krisztus (az Istenszülőhöz, a második alapikonhoz hasonlóan) felhőn áll, kezében nyitott evangéliumos könyvet tart, amelyben a „jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot!” idézet olvasható. Szent Miklós püspök bizánci öltözetben áll a tengerparton, mögötte Müra városára utaló kupolás bizánci templom és a tengert szelő hajó képe bontakozik ki. A negyedik alapkép a Színeváltozást ábrázolja, amelyen Krisztus fehérruhás alakja a középpontban szinte teljesen kitölti a rendelkezésre álló képmezőt, két oldalán Mózes és Illés próféta alakja emiatt már nem is fért ki teljesen, az előtérben az összekuporodott három tanítvány szinte eltörpül.Petrasovszky Manót 1976-ban szintén négy alapkép festésével bízták meg Penészleken, amelyeken a sajószentpéterivel egyező képformákat és anyagokat használt, azzal a különbséggel, hogy itt a képek hátterét nem metálozta, hanem olajfestékkel az aranymozaik hatását imitáló felületet készített, amiket az 1940-es évektől előszeretettel alkalmazott.(Terdik Szilveszter)  

Tanító Krisztus

Tanító Krisztus 17. század vége, dél-lengyelországi (rybotycei) mester fatábla, tempera; egykorú faragott keretben Baktakék, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomChrist the Teacher Late 17th century, South-Polish (Rybotycze) icon painter wood, tempera; in a frame carved at the same time Baktakék, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristAz ábrázolás középtengelyében a Megváltó Krisztus szembenéző, háromnegyed alakos ábrázolása látható. Az ún. térdképes kompozíció nem szokatlan a Bizánctól északra eső területek ikonfestészetében. A Megváltó jobb kezével áldást ad, bal kezében nyitott evangéliumos könyvet tart, melynek felirata: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25,34)A baktakéki Krisztus vörösesbarna khitónja (ingszerű, térdig érő vászon- vagy gyapjúruha) emberi, kék palástja isteni természetére utal. Nyílt tekintetű arcának jellegzetessége a vékony, rövid szemöldök, a bajusz és a szakáll formája, arcát kétoldalt leomló hajfürtök keretezik. A figura alsó része darabosabban van megfestve, minden részletét vastag fekete kontúrvonal veszi körül. Hagyományos görög névbetűk olvashatók a dicsfényben és a háttéren: „OѠН, ІС ХС” (Jézus Krisztus)A stílusjegyek alapján mestere egyértelműen a rybotyczei iskolához sorolható. A baktakéki ikon méretei, kompozíciója alapján ún. ikonosztázion-alapképként szolgálhatott, még az 1725 körül épült kéki fatemplom elődjében vagy máshol.Az ikon eredeti keretében maradt fenn, amely egyszerű ráma egyszerű dekoratív mintázatttal: fekete alapon vörös, világoskék és fehér ecsetnyom-vonalkák; külső szegélye vörös. Késő reneszánsz megoldásokat utánozva az ikonmezőt faragott motívumok zárják félkörívesre: apró konzolokról induló ívprofil, fölötte, a tábla két felső sarkában a vörös háttér előtt jól érvényesülő indamotívumok. A faragott elemek ezüstözöttek, a sárgás lakklazúr miatt aranyozott hatást keltenek. A képmező krétaalapú háttere is ezüstözött és lazúrozott, felületét vésett késő reneszánsz brokátmustra borítja.A Pantokrátor Krisztus félalakos ábrázolása a bizánci ikonográfiában a legnagyobb számban elterjedt képtípusok közé tartozott. A kárpáti régióban a fennmaradt késő középkori ikonok tanúsága szerint inkább egész alakosan, trónolóként vagy hármas mandorlában ábrázolták, félalakos ábrázolásait pedig szinte mindig apostolokkal egészítették ki. A mellékalakok nélküli típusváltozat a 17. századtól állandósult. Első ismert példája Magyarország területéről a Ioan Černeckyj lvivi ikonfestő által készített Krisztus-ikon Sósfüredről (Scsá vnik / Šarišský Štiavnik, Bártfa, Sárosi Múzeum), amelyet részletes feliratozás kísér (II.) Mátyás magyar királyt és Rákóczi Zsigmondot is megemlítve.(Puskás Bernadett)  

Tetraevangelion

Tetraevangelion 1690. november 28. L’viv, Az Istenszülő elszenderedése-székesegyház Testvérületének nyomdája fatáblás egészbőr kötés, ezüstözött közép- és sarokveretekkel Alsóregmec, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templom    Tetraevangelion 28 November 1690, L’viv, The Print of the Confraternity of the Cathedral of the Dormition of the Theotokos leather over wood cover binding, with silver-plated corner and edge mounts Alsóregmec, Greek Catholic Church of the Ascension of Christ

Csodatévő Szent Miklós

Csodatévő Szent Miklós 1787 (?), Spalinszky Mihály  fatábla, olaj, aranyozás Tokaj, Szent Miklós püspök görögkatolikus templomSaint Nicholas the Wonderworker 1787 (?), Mihály Spalinszky wood, oil, gilded Tokaj, Greek Catholic Church of the Bishop Saint NicholasA tokaji templom 19. század végén készült szószékének hátfalába egy barokk kori Szent Miklós-ikon van beillesztve. A templom jelenlegi ikonosztáza is a 19. század végén készült, de apostolsora – az egyik ikon hátoldalán olvasható felirat szerint – Spalinszky Mihály munkája 1787-ből. A parókia 1940-ben végzett püspöki vizitációja során négy, minden bizonnyal a régi ikonosztázból származó alapképet is említenek még, amelyek közül kettő, a Tanító Krisztus és az Istenszülő 18. századinak tűnő, lant formájú ikonja jelenleg a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum állandó kiállításán szerepel. A másik kettő, a Szent Miklóst és Nagy Szent Bazilt ábrázoló ikonok jelenleg lappanganak. Felmerült, hogy eredetileg a szószék hátfalába épített festmény is ikonosztáz-alapkép volt, és talán a fentebb említett négy ikon egyike lenne, de ennek igazolása még további kutatást igényel.Mindenesetre a tokaji Szent Miklós-ikon formanyelve valóban Spalinszky Mihály stílusához áll közel. A festő pontos életrajzi adatait nem ismerjük. Feltehetően Galíciából származott, festői képzettségét is ott, valamelyik bazilita kolostorban szerezhette. Első ismert szignált munkája az ungvári jezsuiták Mária kongregációs albumának Angyali üdvözletet ábrázoló címlapja volt 1756-ból (ez is lappang vagy elpusztult, csupán egy 1941-ben készült fotóról ismerjük). Puskás Bernadett neki attribuálja a sátoraljaújhelyi Szent Miklós-templom pompás ikonosztázának képeit is, amelyek az Istenszülő-ikon bal alsó sarkában olvasható évszám szerint 1759-ben készültek. 1778 áprilisában Bacsinszky András munkácsi püspök vele szerződött az ungvári székesegyház új ikonosztáza, valamint a szentélyben álló két előkészítő asztal képeinek megfestésére. A nagy megbízás után további kisebb feladatokat is teljesített még 1780–1781-ben a székesegyházban, illetve a püspöki székházban. Néhány év múlva a máriapócsi kegytemplom ikonosztázának új ikonjai megfestésére kapott megbízást (ebből öt ikon maradt fenn, amelyek a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban vannak kiállítva), 1787-ben pedig a pócsi szószék kifestésére tett ajánlatot, de ezt végül nem ő készítette el. Ugyanebben az évben dolgozott Tokajban is, ahol napjainkra csupán az apostolsora maradt meg eredeti funkciójában a 19. század folyamán többször jelentősen átépített ikonosztázban. Spalinszky Mihály az ungvári ikonokon mutatta meg tehetsége legjavát: ezen az együttesen a legaprólékosabban kidolgozottak a részletek, az egyes témák. Későbbi munkái közül a pócsi és a tokaji apostolok is hasonlóan igényesen megfestett, de egyszerűsített kompozíciók.Különös dolog, hogy noha a régi tokaji ikonosztáz a fennmaradt szignó szerint 1787-ben készült, néhány év múlva, 1791-ben a templom már felújításra szorult, amelyhez kapcsolódva egy új ikonosztáz-terv is készült. A rajz Johann Gaspar Ertt (Ertl, Erdt) szobrász munkája, a faberendezés felújítására, illetve elkészítésére vonatkozó árajánlat mellékleteként maradt fenn. Ertt 1757-ben Eperjesen nyert polgárjogot, Svábföldről, Farfranckenből származott. Feltehetően azonos azzal a szobrásszal, aki 1787-ben a minoriták ottani kolostorában végzett becslési munkát. A tokaji rajz érdekessége, hogy az ikonosztáz felett egy szentségház, előkészítő oltár és egy, a ruhák tárolására szolgáló szekrény rajza is szerepel. A tokaji templom felújítását az indokolta, hogy 1789-ben Zemplén vármegye a háborús időkre való tekintettel lefoglalta és gabonaraktárként használta az épületet. Ez alatt az idő alatt a közösség egy kicsiny kápolnába kényszerült, s amikor 1791. november 21-én visszakapták a templomot, a parókus azzal szembesült, hogy komoly károk keletkeztek benne, amelyek helyreállítására hamarosan kísérletet tett. Különös, hogy a dokumentumokban az ikonosztáz kapcsán nem hivatkoznak arra a tényre, hogy festését Spalinszky Mihály nem sokkal a raktári használat előtt, 1787-ben fejezte be. Az is furcsa, hogy Ertt a terve készítése során nem vette figyelembe a Spalinszky-képek ritka lantformáját sem, pedig minden bizonnyal meg kívánták őrizni a néhány évvel korábban festett ikonokat, ha ezeket még a 20. század közepén is megtartották, noha az 1820-as években már monumentális, új alapképek készültek. Ertt terve valószínűleg soha nem valósult meg, mivel ha kivitelezték volna, a rajzot minden bizonnyal visszaküldik a levéltárból a mester számára. A 19. század során több árvíz is megrongálta a tokaji templom belsejét, aminek következtében a korábbi ikonosztáz formája többször is változhatott. A szószékbe épített barokk Szent Miklós-ikon restaurálása a kiállítás okán valósulhatott meg.(Terdik Szilveszter)  

Kehely

Kehely 18. század vége aranyozott ezüst; kalapált, öntött Filkeháza, Szentháromság görögkatolikus templomChalice late 18th century gilded silver; hammered, cast Filkeháza, Greek Catholic Church of the Holy Trinity

Istenszülő a Gyermek Jézussal (a csernyigovi csodatévő ikon másolata)

Istenszülő a Gyermek Jézussal (a csernyigovi csodatévő ikon másolata) 19. század, ismeretlen festő  vászon, olaj; fa, fém; faragott Abaújszántó, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templom Theotokos with the Infant Jesus (copy of the wonder-working icon from Chernihiv) 19th century, unknown painter  canvas, oil; wood, metal; carved Abaújszántó, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristAz abaújszántói templom hajójában középtájon, a bal oldalon önálló – persellyel kombinált – ikontartó áll. A benne üveg alatt, döntve, a hívek hódoló csókolására alkalmassá téve, az Istenszülőt és a gyermek Jézust ábrázoló kép található, amelyet vászonra, olajjal festett meg egy eddig még nem azonosított mester. A kép, amely talán még a 19. század elején készülhetett, eredetileg téglalap alakú volt, jelenlegi íves záródását akkor alakíthatták ki, amikor új tartóba helyezték, feltehetően a 19. század vége felé. Ugyanekkor vastag papírkartonra kasírozták a festményt (mérete: 54,2x42,3 cm).A kép ikonográfiai szempontból az Istenszülő ún. Eleusza, vagyis Könyörülőnek nevezett típusába tartozik, amelynek szép példái a 12. századtól ismertek a bizánci művészetben. Jellemzője, hogy az Anya és Gyermekének arca gyengéden összeér, Jézus legtöbbször Mária jobb kezén nyugtatja balját, míg jobb kezével átöleli édesanyja nyakát. Ezen a képen azonban Jézus balját a saját térdére helyezi, míg jobb kezével gyengéden megérinti Mária állát. A Gyermek fehér inget, okkerszínű palástot visel, előbbin a nyaknál kis piros szalagból kötött masni díszlik. Ez a viseleti elem leginkább a 18. századi ikonokra jellemző. A Szűz köntöse bíbor, tunikája kék, utóbbi aranyozott és drágakövekkel, paszománnyal díszített. Mindkettőjük fején hangsúlyosan ábrázolt, aranyozott, nyitott korona látható, amelyek pántokból összeállított formája lapított hagymaidomra emlékeztet, tetejükön – a pántok találkozásánál – gömbre helyezett kis görögkereszt látszik. A koronák alsó pántja drágakövekkel díszített, belsejük bíborszíne bársony bélésre utal. A koronák ilyen alapos megjelenítése arra enged következtetni, hogy festőnk, aki az arcok és a ruházat megfestése alapján nem lehetett túlságosan képzett mester, valamelyik híres csodatévő ikon feltehetően metszetről ismert változatából indult ki. Ilyen koronákat római mintára a történelmi Lengyel–Litván Unió területén található római és görögkatolikus kegyképek kaptak, több esetben közvetlenül Rómából. Az ukrán területek talán legnagyobb és leghíresebb zarándokhelye Pocsajev Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt monostora volt, amelyben egy igen apró, de annál híresebb, szintén az Eleusza ikonok csoportjába tartozó ábrázolást tisztelnek. A monostor görögkatolikus korszakában baziliták éltek itt (egészen 1831-ig, ekkor a cár ortodox szerzeteseket helyezett ide), akik nyomdát is működtettek, a kegyképük metszetét számos, általuk kiadott liturgikus könyvben elhelyezték, amelyekből bőven jutott hazánk területére is. Persze emellett kisebb méretű lapokon is terjesztették az ikon kultuszát. A pocsajevi kegykép és az abaújszántói festmény ikonográfiai hasonlósága és a koronák szinte egyező formája másfél évtizede engem is megtévesztett, s azt gondoltam, hogy Abaújszántón a pocsajevi kép másolatát látjuk. Jobban megnézve azonban a két ábrázolást világossá vált, hogy több lényeges különbség is van köztük, ami alapján revideálni kell korábbi nézetemet.A varsói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, 1760-ra datált metszet a csernyigovi „oroszok” parochiális templomának kegyképét mutatja. A kisgrafikát Teodor Strzelbicki készítette, aki a 18. század második felében sokat dolgozott a pocsajevi baziliták számára is. Az abaújszántói festmény közelebb áll ehhez a csodatévő ikonhoz, mint a pocsajevihez, bár a gyermek Jézus esetében van egy-két fontos különbség: a metszeten anyja kezét fogja, ruhája egy virágmintás tunika, háta hajlottabb. Azonos azonban a Mária állát érintő gesztusa és a koronák formája is elég hasonló. A csernyigovi ikon történetének, jelen állapotának felkutatása még folyamatban van, de egy-két 19. századi orosz másolata arra utal, hogy akkor talán még létezett. Az azonosítást nehezíti, hogy Csernyigovban még két másik híres ikont is tisztelnek. Nem tudjuk, hogy ez a festmény pontosan mikor és hogyan került Abaújszántóra. Mindenesetre érdekes emléke annak, hogy a híres csodatévő ikonokról készült másolatok miként inspirálták a kevésbé tehetséges mestereket.Az ikon és állványa 2023-ban lezajlott restaurálásának költségeit a parókia és a Miskolci Egyházmegye állta.(Terdik Szilveszter)  

Kehely

Kehely 1905 trébelt, öntött, zománc; aranyozott ezüst Sárospatak-Végardó, Az Istenszülő születése görögkatolikus templomChalice 1905 embossed, cast, enamel; gilded silver Sárospatak-Végardó, Greek Catholic Church of the Nativity of the Theotokos

Oltártábla (retabulum) keresztre feszítéssel, Dávid király és Náthán próféta ábrázolásával Abaújszolnokról

Oltártábla (retabulum) keresztre feszítéssel, Dávid király és Náthán próféta ábrázolásával Abaújszolnokról 18. század második fele, ismeretlen festő és faragó fa, olaj, aranyozás, lüszter Nyíregyháza, Görögkatolikus MúzeumAltar (retabulum) with depictions of the Crucifixion, King David and Prophet Nathan, Abaújszolnok Second half of the 18th century, unknown painter and woodcarver wood, oil, gilded, lustred Nyíregyháza, Greek Catholic MuseumA két áttört faragású oszlop közé illesztették az íves, hangsúlyos párkánnyal lezárt keretben a keresztre feszítést ábrázoló főképet. A feltehetően nyugati metszetelőképek alapján megfestett fatábla kompozícióján az Üdvözítőt és keresztje mellett édesanyját, a szeretett tanítványt, valamint a kereszt tövébe roskadó, azt átölelő Mária Magdolnát láthatjuk. Csupán a rokokó ízű vésett, aranyozott háttérből és az ábrázolt szenteket kísérő egyházi szláv feliratokból sejthető, hogy ez a kép görögkatolikus megrendelésre készült. Az oltárfelépítmény lábazatát profilozott lécekkel keretezett mezők tagolják, közepükön faragott rozettákkal, a középtengelyben pedig a szentségház áll, amelynek aranyozott, lüszterezett ajtaján egy kehely felett a sugaraktól övezett, négyzetre vágott proszforadarab (áldozati kenyér), a Bárány ragyog. A szentségházat díszítő kettős kereszt későbbi, a tetejére illesztett aranyozott faragvány minden bizonnyal az elveszett eredeti oromzathoz tartozott. A főképet két, gazdagon faragott szárny egészíti ki, amelyeken szabálytalan képmezőkben két álló figura tűnik fel: a bal oldalon Dávid király, míg a jobbon Nátán próféta; előbbi hárfát, utóbbi egy nyitott írástekercset tart a kezében, amelyen bibliai idézet olvasható: „Az Úr is elengedte vétkedet…” (2Sam 12, 13b). A felirat segít értelmezni a képet: a próféta Isten intésére az uralkodóhoz járul, és megfeddi Uriás feleségének elcsábításáért; egy példázat révén döbbenti rá a királyt vétke súlyára, aminek hatására amaz őszinte bűnbánatot tart, s a hagyomány szerint ekkor szerzi a legismertebb bűnbánati imát, az 50. zsoltárt. Kárpáti László vetette fel néhány évvel ezelőtt, hogy az oldalsó képek a kijevi barlangmonostorban nyomtatott zsoltároskönyv címlapillusztrációja alapján készültek. Ez a kompozíció az 1728-as kiadás címlapján már látható volt, s majd a későbbi változatokban is feltűnik némileg módosítva: a Nátán tekercsén szereplő szöveg az 1755-ös verzió metszetéről már hiányzik.Úgy tűnik tehát, hogy Abaújszolnokon a Nátán-ábrázolás megfestésekor a metszet első variánsából indultak ki, ami alapján joggal feltételezhető, hogy a zsoltároskönyv egy példánya a festő rendelkezésére állt. Ezt megerősíteni látszik a parókia 1752-es vizitációjának jegyzőkönyve, amelyben ki is emelik, hogy a szükséges liturgikus könyveken túl van még egy magyarázatos zsoltároskönyv is a közösség birtokában. Az oltáron feltűnő Nátán-ábrázolás alapján valószínűsíthető, hogy éppen az 1728-as kijevi kiadást birtokolhatták. Ritka, hogy egy barokk festmény metszetelőképének helyszíni meglétére utaló adattal rendelkezzünk. Ebből talán az is sejthető, hogy a mintakép kiválasztásában, az oltár ikonográfiai programjának kialakításában a helyi parókus, Zsuhrovics játszotta a főszerepet.Az oltárkép keresztrefeszítés-témája adta magát, hiszen Krisztus keresztáldozata a Szent liturgia áldozati cselekményének is ősképe. Dávid és Nátán megjelenése azonban máshonnan nem ismert: minden bizonnyal a parókus így kívánta a bűnbánók számára egyértelművé tenni, hogy Krisztus halála nem csupán az ősbűn átkát törte meg, amire a főképen látható motívum, Ádám koponyája utal a kereszt tövében, hanem az igaz bűnbánók, akiknek példaképe Dávid lehet, személyes bűnét is lemossa a gyónás és az Eucharisztia szentségében.Az oltár festőjére, faragójára, a készítés pontos idejére vonatkozó adat eddig nem került elő. Ha az 1751-es vizitáció jegyzőkönyvének adata, miszerint az alapképek újak voltak, a ma már csak fényképekről ismert festményekre vonatkozott, joggal feltételezhetjük, hogy az oltár is ebben az időben, a 18. század közepén készülhetett.(Terdik Szilveszter)  

Papp Antal címzetes küzikei érsek portréja

Papp Antal címzetes küzikei érsek portréja 20. század első fele papír, színezett fénynyomat Miskolc, Miskolci Egyházmegye Egyházművészeti GyűjteményeThe Portrait of Antal Papp Antal, Titular Archbishop of Kyzike first half of the 20th century paper, colorized photogravure Miskolc, Diocese of Miskolc Ecclesiastical Art CollectionPapp Antal az osztrák–magyar kiegyezés évében, 1867. november 17-én látta meg a napvilágot Nagykállóban id. Papp Antal görögkatolikus lelkész fiaként. Tanulmányai befejeztével az ungvári papi fiúárvaházban lett tanulmányi felügyelő, majd Firczák Gyula munkácsi görögkatolikus püspök titkáraként tevékenykedett. A főpásztor 1912-ben bekövetkező halála után Papp Antalt választották megyéspüspökké. Ugyanebben az évben I. Ferenc József mint a magyar katolikus egyház főkegyura megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét a magyar ajkú és identitású görögkatolikusok számára. Az egyházmegye létrejöttét X. Piusz pápa Christifideles graeci (Krisztushoz hű görögök) kezdetű bullájával, a Magyar Országgyűlés pedig az 1913. évi XXXV. törvénycikkel hagyta jóvá. A Munkácsi, Eperjesi, Nagyváradi, Gyulafehárvár–Fogarasi, Szamosújvári és Esztergomi Egyházmegyékből összesen 162 parókia került át a Hajdúdorogi Egyházmegyébe. Az újonnan felállított egyházmegyét Papp Antal – mint apostoli adminisztrátor – 1912. november 17-től 1913. október 5-ig vezette.Az első világháborút követő határrendezések felborították az egyházmegyék területei rendjét: a Hajdúdorogi Egyházmegye egyházközségeinek fele a határokon túlra került, míg a cseh fennhatóság alá jutott Munkácsi és Eperjesi Egyházmegyétől huszonegy község szakadt el. Ezek az egyházközségek Magyarország területén maradtak, így korábbi egyházmegyéik nem tudták biztosítani az ellátásukat. A probléma orvoslására XI. Piusz pápa 1924-ben létrehozta a Miskolci Apostoli Exarchátust, melynek első főpásztora Papp Antal lett.Papp Antal nem volt hajlandó letenni a csehszlovák állam iránti hűségesküt, ezért a Szentszék kérésére lemondott munkácsi püspöki székéről. A pápa címzetes küzikei (egykori érsekség Hellespontus provinciában) érsekké nevezte ki, felruházta a megyéspüspököket megillető jogokkal és kiváltságokkal. Lemondása után továbbra is az ungvári püspöki palotában lakott, de a cseh hatóságok 1925-ben kiutasították az országból. Előbb Budapestre ment, majd Miskolcon telepedett le és innen irányította az exarchátust. Munkácsi püspökként Papp Antal a tapolcai apát címet is viselte, illetve püspökségének 25. évfordulójára megkapta a királyi titkos tanácsos titulust, majd 1940-ben felsőházi tag lett. Főpapi liturgiáit a Búza téri templomban tartotta. Püspöksége alatt szentszéki bíróságot, egyházkormányzati szerveket, nyugdíjalapot szervezett. Több kiadvány – az Emlékeztető című füzet, a Keleti Egyház nevű folyóirat, számos ima- és énekeskönyv –, illetve tanulmány fűződik a nevéhez.Papp Antal püspök 1945. december 24-én Miskolcon adta vissza lelkét Teremtőjének; Máriapócson, a bazilika kriptájában nyugszik.(Marosi Anita)  

Sírlepel (plascsenyica)

Sírlepel (plascsenyica) 1960-as évek, Petrasovszky Manó vászon, olaj Gadna, A Szentlélek leszállása görögkatolikus templomEpitaphios (Sepulchral Shroud) 1960s, Manó Petrasovszky canvas, oil Gadna, Greek Catholic Church of the Descent of the Holy Spirit

Keresztrefeszítés-ikon

Keresztrefeszítés-ikon  18. század, Kárpát-vidéki mester fa, tempera Miskolc, Herman Ottó Múzeum Crucifixion-icon  18th century, Carpathian Region painter wood, tempera Miskolc, Herman Ottó Museum

A viskói egykori görögkatolikus fatemplom ikonosztáza az Iparművészeti Múzeumban (másolat)

A viskói egykori görögkatolikus fatemplom ikonosztáza az Iparművészeti Múzeumban (másolat) 1915, pozitív felvétel  Budapest, Iparművészeti Múzeum, AdattárThe Iconostasis of the former Greek Catholic Wooden Church of Viskó in the Museum of Applied Arts (copy) 1915, positive photograph  Budapest, Museum of Applied Arts, Archive  

Talpas kereszt

Talpas kereszt 19. század, Orosz Birodalom bronz, réz; részben aranyozott és ezüstözött; kalapált, öntött, vésett Hejőkeresztúr, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomAltar Cross 19th century, Russian Empire bronze, copper; partially gilded and silver-plated; hammered, cast, engraved Hejőkeresztúr, Greek Catholic Church of the Ascension of ChristNem lehet tudni, hogy mikor és honnan került ez a kereszt a hejőkeresztúri templomba. 1877-ben már biztosan ott volt, mert az akkor kánoni látogatást végző Tóth Miklós eperjesi püspök a jegyzőkönyvben részletes, latin nyelvű műleírást készített róla, ami azt mutatja, hogy neki is megtetszett ez a különleges darab. Az orosz kutatók az ilyen típusú hármaskereszt-öntvényt a 18. század végére, a 19. század elejére datálják. Ritka, hogy ebből talpas változatot készítsenek. A talp stílusa egészen különböző, talán más műhely munkája, stílusa alapján azonban ez is a 19. század elejére tehető. Szőlős díszítése mint eucharisztikus szimbólum arra utal, hogy az oltárra szánták. A kereszt talán a Hegyalján megforduló orosz kereskedőkön vagy katonákon keresztül került valamilyen úton-módon a templom birtokába még a 19. század első felében. 1877-ben is lakonikusan jegyzi meg a leíró, hogy a tárgyon lévő sok feliratból sem a kora, sem a készíttető vagy adományozó neve nem derül ki, ami azt jelenti, hogy ekkor már nem emlékeztek a beszerzés módjára, idejére.Különös, hogy ugyanebben a templomban egy ugyanilyen öntésű kézi keresztet is őriznek, amely állítólag csak a második világháború után került ide, egy hazatérő honvéd hozta magával a frontról. Jól látszik, hogy a nyele külön öntőformával készült, amelyet az arma Christi, vagyis Krisztus szenvedésének eszközei díszítenek. Egy ehhez nagyon hasonló darabot Moszkva környékéről eredeztetnek és a 19. századra datálnak.Mind a két kereszt hátoldalát egyházi szláv idézetek – himnuszok és apokrif imák – borítják. Az első a nyolchangú énektár szerdai és pénteki utrenyéjének (hajnali isteni tisztelet) fényéneke, amely a fa megdicsőülését oly kifejezően zengi: „Kereszt, te vagy az egész földkerekség őrzője; kereszt, te vagy az Egyház ékessége; kereszt, te vagy a királyok jogara; kereszt, te vagy a hívek erőssége; kereszt, te vagy az angyalok dicsősége és az ördögök rettegése!”Az oltáron álló kereszt trébelt, egykor aranyozott, ovális réztalpának alsó, domború peremén álló levélsor fut körbe; a felette lévő, szintén domború részt már négy, szőlőmotívumokkal díszített sáv tagolja mezőkre, amelyek közepére leszerelhető, ezüstözött, ovális formájú evangélistaportrékat illesztettek. A talpból szőlőlevelekkel díszített, váza alakú, öntött nódusz (gömb) nő ki, a tetején trébelt akantuszlevelek rejtik el az öntött bronz, aranyozott, nyolcágú kereszt rögzítését. A hármas kereszt alsó szára ferde, középső szárán két hatszárnyú kerub is megjelenik. A kereszt előlapján, a vele egyező formájú, de kisebb méretű domború kereszten a megfeszített Üdvözítő látható, akinek dicsfényében is kereszt van, a megszokott három görög betűvel. A belső kereszt felső szárán a Pilátus parancsára készített magyarázó felirat szláv fordításának domború, rövidített változata olvasható („I.Н.Ц.И.”). Jézus Krisztus görög nevének rövidített alakja („IC. XC.”) a kereszt hosszú szárának végénél jelenik meg, szintén domborítva, míg a hosszú szár alatt mélyítve a kereszt kitételekor – szeptember 14-re, és a nagyböjt harmadik, ún. kereszthódoló vasárnapjára – előírt liturgikus ének („A te kereszted előtt leborulunk, Uralkodó, és a te szent feltámadásodat dicsőítjük”), a szár fölött pedig az esemény megnevezése („A mi Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, Isten Fia keresztre feszítése”) olvasható. A kereszt mellett, a lándzsa és a nádra tűzött szivacs felett a „NIKA” görög szó is szerepel, amely a Megváltó nevével együtt ezt jelenti: „Jézus Krisztus győz”.A kereszt felső szárában két letakart kezű, síró angyal rendül meg a Megfeszített láttán (mélyített feliratuk: „Úr angyalai”). Alattuk a Krisztusra vonatkozó „Dicsőség királya” titulus olvasható. Az angyalok között a Szentlelket szimbolizáló galamb lebeg, fölötte felhőkoszorúból a jobbjával áldó, baljában glóbuszt tartó „Seregek Ura” teszi teljessé a Szentháromságot.A ferde szárban, a lábtartó alatt a keresztfán négy cirill betű is szerepel („М.Л.Р.Б.”), jelentésük: „A vesztőhely Paradicsommá lett.” A kereszt tövében, egy kis barlangban Ádám koponyája látszik.(Terdik Szilveszter)  

Kehely

Kehely 1905 aranyozott ezüst; kalapált, öntött Kány, Az Istenszülő elszenderülése görögkatolikus templomChalice 1905 gilded silver; hammered, cast Kány, Greek Catholic Church of the Dormition of the Theotokos

Evangéliumos könyv

Evangéliumos könyv Orosz kiadás, 19. század második fele  fatáblás bársonykötés, figurális zománcokkal díszített fémveretek  Alsóregmec, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomGospel Book Russian edition, second half of the 19th century velvet over wood cover binding, metal mounts decorated with figural enamels  Alsóregmec, Greek Catholic Church of the Ascension of Christ

Áldoztató kanál

Áldoztató kanál 1905 aranyozott ezüst; öntött  Sárospatak-Végardó, Az Istenszülő születése görögkatolikus templomCommunion Spoon 1905 gilded silver; cast Sárospatak-Végardó, Greek Catholic Church of the Nativity of the Theotokos

Szűz a Jellel

Szűz a Jellel 20. század vége, Makláry Zsolt fatábla, tojástempera, aranyozás Bódvaszilas, Szent Illés próféta görögkatolikus kápolnaThe Virgin of the Sign Late 20th century, Zsolt Makláry wood, egg tempera, gilded Bódvaszilas, Greek Catholic Chapel of the Prophet Saint Elijah

Az egykori abaújszolnoki görögkatolikus templom felmérési rajzai (másolat)

Az egykori abaújszolnoki görögkatolikus templom felmérési rajzai (másolat) 1876, Myskovszky Viktor papír, tus Budapest, Magyar Művészeti Akadémia – Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, TervtárSurvey Drawings of the Former Greek Catholic Church of Abaújszolnok (copy) 1876, Viktor Myskovszky paper, ink Budapest, Hungarian Academy of Arts – Hungarian Museum of Architecture and Monument Protection Documentation Centre, Print & Drawing Archives

Szűz a Jellel

Szűz a Jellel 1981, Kárpáti László rétegelt lemez, fa, tempera Tornabarakony, Az Istenszülő születése görögkatolikus templom The Virgin of the Sign 1981, László Kárpáti plywood panel, wood, tempera Tornabarakony, Greek Catholic Church of the Nativity of the TheotokosFrontális beállításban, háromnegyedes alakban megjelenő Istenszülő, kitárt karral, a keble előtt egy kék hátterű imago clipeatában (mellképben) Krisztus Emmánuel háromnegyedes ábrázolása tűnik fel. Az ikon háttere okker, az Istenszülő ruházata bíbor és kék, köntösének belső oldala stilizált virágokkal van díszítve. Mind az Istenszülő, mind Emmánuel válla fölött a megszokott görög rövidítések olvashatók, előbbi nimbuszának két oldalán vörös színű, hatszárnyú szeráf és kerub szemléli azt, aki náluk „tiszteltebb” és „hasonlíthatatlanul dicsőbb” (vö. „Valóban méltó…” kezdetű liturgikus ének). Az ikon az Ige megtestesülésének egyik kitüntetett ábrázolása, amit a keretsávban futó izajási idézetek is értelmeznek, hiszen ennek az ikonográfiai típusnak az egyik elnevezése (Szűz a Jellel) is ebből származik. A bizánci ikonográfiában platytera vagy blakherniotissza névvel is illetett képi forma már a képrombolást (726–843) megelőző időben létezett, s egyik ősi változata feltételezhetően annak a konstantinápolyi ún. blakherné (forrás) templomnak volt a főikonja, amelyben az Istenszülő köntösereklyéjét őrizték. A képrombolást követően a bizánci templomok képi programjában a szentélyapszisban szereplő egyik igen kedvelt ábrázolássá vált mint a megtestesülés titkának ikonja. Ezen megfontolásból készült az itt bemutatott ikon is a 19. század második felében épült tornabarakonyi templom apszisába, az oltár mögé. A templom egy-két évvel korábban megfestett ikonosztázionját szintén Kárpáti László ikonjai díszítik, s az állványzat is az ő tervei alapján készült.(Terdik Szilveszter)  

Kehely

Kehely 1750 aranyozott ezüst; kalapált, öntött Baktakék, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomChalice 1750 gilded silver; hammered, cast Baktakék, Greek Catholic Church of the Ascension of Christ

Csodatévő Szent Miklós Sajószentpéterről

Csodatévő Szent Miklós Sajószentpéterről  1975, Petrasovszky Manó farostlemez, olaj, metál  Nyíregyháza, Görögkatolikus MúzeumSaint Nicholas the Wonderworker, Sajószentpéter 1975, Manó Petrasovszky plywood board, oil, metal Nyíregyháza, Greek Catholic MuseumTanító Krisztus, Urunk színeváltozása és Szent Miklós Sajószentpéterről, 1975, (Petrasovszky Manó, farostlemez, olaj, metál, Nyíregyháza, Görögkatolikus Múzeum)Utolsó éveiben Petrasovszky Manó Sajószentpéteren és Penészleken kapott egy-egy ikonosztázra megbízást. Múcsony filiájából 1972-ben vált szervezőlelkészséggé Sajószentpéter, amelynek első papja Szarka József lett. A közösség megvett egy házat, amelyben kápolnát és parókiát alakítottak ki. 1974-ben Petrasovszky ide festett egy feszületet, majd a következő évben négy alapképet az ikonosztázion számára. A kereszthez hasonlóan a többi festmény is farostlemezre készült metálozott háttérrel. Az alapképek keskeny, álló téglalap formájúak, szignáltak. A teljes alakban ábrázolt Krisztus (az Istenszülőhöz, a második alapikonhoz hasonlóan) felhőn áll, kezében nyitott evangéliumos könyvet tart, amelyben a „jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot!” idézet olvasható. Szent Miklós püspök bizánci öltözetben áll a tengerparton, mögötte Müra városára utaló kupolás bizánci templom és a tengert szelő hajó képe bontakozik ki. A negyedik alapkép a Színeváltozást ábrázolja, amelyen Krisztus fehérruhás alakja a középpontban szinte teljesen kitölti a rendelkezésre álló képmezőt, két oldalán Mózes és Illés próféta alakja emiatt már nem is fért ki teljesen, az előtérben az összekuporodott három tanítvány szinte eltörpül.Petrasovszky Manót 1976-ban szintén négy alapkép festésével bízták meg Penészleken, amelyeken a sajószentpéterivel egyező képformákat és anyagokat használt, azzal a különbséggel, hogy itt a képek hátterét nem metálozta, hanem olajfestékkel az aranymozaik hatását imitáló felületet készített, amiket az 1940-es évektől előszeretettel alkalmazott.(Terdik Szilveszter)

Szenteltvíztartó edény

Szenteltvíztartó edény, 1778 vörösréz; kalapált Miskolc-Görömböly, Az Istenszülő oltalma görögkatolikus templomHoly Water Bowl, 1778 copper, hammered Miskolc-Görömböly, Greek Catholic Church of the Holy Protection of the TheotokosEgyszerű, lefelé szélesedő átmérőjű hengeres talpon kehelyforma, pálcatagokkal profilozott edény ül, amelyre hasonló módon, virágsziromra vagy tetőcserépre emlékeztető, kalapált díszítésű, profilozott, harangot idéző tető borul, csúcsán gombbal. A tetőn vésett díszítés látható: egy szív, amelynek a közepéből kettős kereszt nő ki, benne cirill betűk két sorban, „Ц” és „Г”, amelyek a „görömbölyi templom” szavak rövidítései, alattuk pedig betűkkel írt évszám – „ΑΨΟΗ” = 1778 –, olvasható. A kereszt mellett „IC XC” felirat.A parókia 1877-es kánoni látogatása során felvett jegyzőkönyvében külön nem emlékeznek meg a szenteltvíztartó edényről. Meglétére csupán a 121. kérdésre adott válaszból következtethetünk, amelyben azt kérdezték, hogy a keresztelőkút kulcsát ki őrzi, s így válaszoltak: „Nincs kulcsa.” Hasonló minőségű edény nagyon kevés helyen maradt fenn, mivel a vízszentelés rendszerint élő víznél zajlott, a templom számára eltett szenteltvizet pedig a legtöbb helyen fadézsákban szentelték, őrizték még a legutóbbi időkig is. A Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjteménybe Sajópetriből került be még hasonló méretű, de eltérő formájú, díszesebb, vízszentelésre, őrzésre alkalmas rézedény a 18. századból. Felnyitható, lapos tetején kalapált „IHS” monogram, az edény köpenyén körbefutó, szintén kalapált növényi ornamentális díszítésben kialakított kartusban vésett egyházi szláv felirat olvasható évszámmal. Ebből kiderül, hogy 1770-ben Csirszky Simon parókus készíttette. 1751-ben Olsavszky Mánuel munkácsi püspök látogatása idején már ő szolgált a településen. Kisebb méretű, igényesebb vörösréz edény található még a hejőkeresztúri és a tokaji templomban (utóbbi 2010-től az Egyházművészeti Gyűjteménybe került), amelyek szintén 18. századiak lehetnek.(Terdik Szilveszter)  

Királyi ajtó

Királyi ajtó 18. század első fele fa, faragott, egykorú festés nyomaival Tornabarakony, Az Istenszülő születése görögkatolikus templom Royal Door first half of the 18th century wood, carved, with traces of paint from the same time Tornabarakony, Greek Catholic Church of the Nativity of the Theotokos

Hármas gyertyatartó

Hármas gyertyatartó 20. század eleje fa, fém; faragott, festett, aranyozott Kány, Az Istenszülő elszenderülése görögkatolikus templomThree-armed Candlestick early 20th century wood, metal; carved, painted, gilded Kány, Greek Catholic Church of the Dormition of the Theotokos

Miseruha (felon epitrachelionnal) Abaújszolnokról, 20. század első fele

Miseruha (felon epitrachelionnal) Abaújszolnokról, 20. század első fele selyem, fémfonalas paszomány Miskolc, Miskolci Egyházmegye Egyházművészeti GyűjteményePhelon (with epitrachelion), Abaújszolnok, first half of the 20th century silk, metal thread trimming Miskolc, Diocese of Miskolc Ecclesiastical Art Collection

Keresztelő Szent János-ikon

Keresztelő Szent János-ikon 21. század eleje, Janka Gábor fatábla, tempera, aranyozás Miskolc, Nagyboldogasszony görögkatolikus székesegyházThe Icon of Saint John the Baptist Early 21st century, Gábor Janka wood, tempera, gilded Miskolc, Greek Catholic Cathedral of Dormition

Ikonosztáz konzolasztala (presztol) Szent Kozma ingyenes orvos képével

Ikonosztáz konzolasztala (presztol) Szent Kozma ingyenes orvos képével 18. század második fele, ismeretlen mester fa, olaj Mogyoróska, Szent Péter és Pál főapostolok görögkatolikus templomConsole Table of the Iconostasis (prestol) with Painting of Holy Unmercenary Saint Cosmas Second half of the 18th century, unknown master wood, oil Mogyoróska, Greek Catholic Church of the Apostles Saint Peter and PaulStílusuk alapján az abaújszolnoki oltár festőjéhez köthetjük a mogyoróskai görögkatolikus templomban fönnmaradt két presztol előlapjára, kartusba festett, Szent Kozma és Damján ingyenes orvosokat ábrázoló festményeket. Lendületes formák, kicsit eltúlzott végtagarányok, élénk színhasználat jellemzi ezeket a műveket, akárcsak a szolnoki oltár képeit. 1751-ben azt írták a mogyoróskai fatemplomról, hogy egy évvel korábban épült a régi romos helyett, nagyszerű toronnyal, s hogy minden új képpel fel volt szerelve, ami alapján a két asztal készítési idejét is a 18. század közepére helyezhetjük a szolnoki oltáréhoz hasonlóan.(Terdik Szilveszter)  

Talpas kereszt

Talpas kereszt 19. század ezüst, réz, részben aranyozott, csiszolt kövek; kalapált, öntött Miskolc-Görömböly, Az Istenszülő oltalma görögkatolikus templomAltar Cross 19th century silver, copper, partially gilded, polished stones; hammered, cast Miskolc-Görömböly, Greek Catholic Church of the Holy Protection of the Theotokos

Cibórium Rakacáról

Cibórium Rakacáról 18. század első fele ón Miskolc, Herman Ottó MúzeumCiborium Rakaca, first half of the 18th century pewter Miskolc, Herman Ottó Museum

Az utolsó ítélet Hajasdról

Az utolsó ítélet Hajasdról  17. század közepe, ismeretlen ikonfestő a Kárpátok vidékéről  fa, tempera Budapest, Néprajzi MúzeumThe Last Judgment, Hajasd Mid-17th century, unknown Carpathian Region icon painter wood, tempera Budapest, Museum of EthnographyAz ábrázolás három függőleges részből összeillesztett keményfa táblára készült, krétaalapon, temperával. A táblához eredetileg keskeny, profilozott, festett keretet is erősítettek, amelynek alsó léce hiányzik (a legutóbbi restaurálás során pótolták). Az ikon az Ung megyei Hajasdról származik. Sztripszky Hiador 1908–1910-ben végzett gyűjtései során került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe párdarabjával, egy passiót ábrázoló ikonnal együtt.Az Utolsó ítélet kompozíciója a közép-bizánci időszakban alakult ki, de ikonográfiája kisebb változtatásokkal fennmaradt a további századokban is. Témája rendkívül népszerű volt a Kárpátok vidékén is, ahol legkorábbi példái a 15. századból származnak. Hagyományosan nagyméretű ikonok, melyeket a templomhajó északi vagy nyugati falán, illetve az előcsarnokban helyeztek el. Az ikonográfiai program alapjául az Apokalipszis és más bibliai könyvek, valamint apokrifek leírásai és patrisztikus szövegek, mindenekelőtt Szír Szent Efrém homíliái szolgáltak.A hajasdi ikon a részletes változatok egyik példája. A kompozíció öt vízszintes képsávból áll. Az első az eget jeleníti meg, melyet tekercsként angyalok göngyölítenek fel a végidőkre utalva. E sor közepén és egyúttal az ikon eszmei középpontjában Krisztus jelenik meg hófehér ruhában, négy angyal által tartott kerek, világítóan fehér dicsfényben. A Pantokrátor fel és le irányba mutató gesztusai utalnak az ítélethozatalra. Két oldalán imádkozó kéztartással az Istenszülő és Keresztelő Szent János állnak, mellettük angyali karok láthatók. A kezükben tartott három-három „Szent” feliratú szféra a Triszágion liturgikus énekre utal. A felső sáv jobb szélén az üres keresztfa mellett az Istenhez hű angyalok szférája és a lázadó angyalok bukása is feltűnik.A második képsáv középtengelyében az ún. hetimászia, az előkészített üres trón magasodik, az apokaliptikus báránnyal és az Írások könyvével, amelyben ez áll: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdete óta nektek készített országot” (Mt 25, 34). A trónt a tizenkét apostol ülő alakja fogja közre. Alatta a pszüchosztázia, Isten lelkeket tartó jobbja mérleget emel, amely mellett Ádám és Éva térdepelnek. Az ősszülők mögött a képi jobb oldalon szentek sorakoznak, köztük püspökök és papok, vértanúk, szerzetesek, uralkodók és szent szüzek. A másik oldalon Mózes közeledik, a hetimásziára rámutatva figyelmezteti a különféle népek képviselőit. Az alakok azonosítását feliratok segítik, törökök, tatárok, mórok, azaz hitetlenek, de lengyelek, magyarok (uhri), rutének is szerepelnek itt.A kompozíció negyedik sorában, a szentek sora alatt a Mennyei Jeruzsálem látható. Zárt falai mögött a három ószövetségi ősatya, Ábrahám, Izsák és Jákob tartja kebelén az üdvözülteket, de itt van az angyalok között trónoló Istenszülő, valamint a jobb lator is. A falon kívül a jó és a rossz halál ábrázolása kapott helyet, a gyónás jelenetével együtt. A képsáv másik végén a Földet jelképező gömb látható a jeruzsálemi templommal, közelében az angyalok harsonáinak hangjára holtak kelnek ki sírjukból. Az alsó képsorban a paradicsom kapui előtt igazak sorakoznak, az ellentétes oldalon a pokol üstjei és a Hádész nyitott szája tárul fel, elnyelve az ördögök által kísért kárhozottakat. Ugyaninnen a bűnök kígyója tekeredik ki, és mar bele Ádám sarkába. A kígyó mellett angyalok és ördögök szállnak az elhunytak lelkeivel és feliratos táblácskákkal. Az alsó sorban számos meztelen alak jeleníti meg a bűnöket. A Kárpát-vidéki Utolsó ítélet ikonok, így a hajasdi mű sajátossága is a részletező, aktualizáló, ítéletet mondó ábrázolásmód, amit a pontos feliratozáson túl olyan elemek emelnek ki, mint népcsoportok, korabeli viseletek, a bűnös foglalkozások karakteres bemutatása, a molnár, a kocsmai jelenet szerepeltetése. Az ikon alján töredékes adományozási felirat nyomai maradtak.A hajasdi Utolsó ítélet ikon stílusjegyei alapján egy jól elkülöníthető ikoncsoportba tartozik, melyek között több hasonló ikonográfiájú emlék van. Ezek a Lviv környéki Szudova Visnya-i ikonfestő műhelyéhez kapcsolódnak, amelynek első olyan mestere, aki a Munkácsi Egyházmegyébe telepedett át, Ilia Brodlakovics-Visenszkij volt. A hajasdi ikon több részletében is egyezik a plaviei Utolsó ítélettel, így szintén a 17. század közepére datálható.(Puskás Bernadett)  

Oltárelő (antependium)

Oltárelő (antependium)  Keresztelő Szent János életéből vett jelenetekkel Abaújszolnokról 18. század, magyarországi festő  vászon, olaj Nyíregyháza, Görögkatolikus MúzeumFrontal (antependium)  with scenes from the life of Saint John the Baptist, Abaújszolnok 18th century, Hungarian painter canvas, oil Nyíregyháza, Greek Catholic MuseumTéglalap alakú, vászonra festett, vakkeretre feszített kép – eredeti méretét a legutóbbi restaurálás során nyerte vissza –, amely az abaújszolnoki egykori fatemplomban a főoltár asztalának előlapjára volt rögzítve. Az antependiumon (oltárelőn, azaz az oltár törzsét takaró leplen) aranyalapra barna vonalakkal festett, a faragott kereteket idéző ornamensekkel határolt képmezőkben öt jelenet látható. A központi kompozíció a legnagyobb: sziklás háttér előtt, zöldellő tájban áll az Előhírnök, Keresztelő Szent János, aki baljával az égre, jobbjával az előtte álló Krisztusra mutat. A két főalak között a következő, egykor arannyal festett, mára erősen megkopott, egyházi szláv nyelvű szentírási részlet volt olvasható: „Íme az Isten báránya. Ő veszi el a világ bűnét!” (Vö. Jn 1,29 és Jn 1,36)A festmény rövidebb oldalainak szélén két-két további jelenet látható egymás fölé helyezve. A bal felső sarokban: Zakariásnak megjelenik Gábor főangyal a jeruzsálemi templomban, Keresztelő Szent János születésének hírüladása (Lk 1,5–25). A jelenet párja már születését ábrázolja (Lk 1,57–66). A kompozíció hátterében a szülőanya ágya sejlik fel, az előtérben az újszülöttet fürdető bábákat és Zakariást látjuk, amint egy táblára felírja gyermeke nevét. A bal alsó sarokban a próféta – törökös viseletben – már a trónon ülő Heródes előtt áll, akit minden bizonnyal törvénytelen kapcsolata miatt fedd meg (vö. Mk 6,18, Lk3,19). Ritka megoldás és szellemes festői ötlet, hogy a király bűnös kapcsolatára a trónustól jobbra Heródiás ovális, rokokó portréja utal. A negyedik jelenetben a feddés következményét, Keresztelő Szent János vértanúságát látjuk: egy bitófa alatt a levágott fejet Heródiás lányának – aki barokk kori viseletben, úrhölgyként van ábrázolva – nyújtja át a hóhér (Mk 6, 19–28).Az antependium feltehetően az egykori abaújszolnoki fatemplom építése idején, 1758 körül készült. Festőjére vonatkozó adat eddig nem került elő, talán ugyanaz a mester lehet, aki az oltárretabulum, az oltártábla festményeit is alkotta, de ennek a képnek a részletei finomabb kidolgozásúak. Az Előhírnök életéből vett jelenetek rokokó hangulatával rokonítható emlékek – bár feltehetően semmilyen közvetlen kapcsolatot, csupán hasonló jellegű metszetelőképet sejthetünk a háttérben – a lengyelországi Prądnik Czerwony-i Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolna mennyezetén található medalionok, amelyekben az előhírnök életének jeleneteit ábrázolták 1761-ben. Alkotójuk a morva eredetű, 1756-tól egészen haláláig, 1776-ig Krakkóban dolgozó Jan Neinderffer festő.Az oltárok ilyen jellegű díszítése a görögkatolikus gyakorlatban ritka, s feltehetően a latin egyház díszes barokk oltárai ihlették, amelyeken azonban nagyon gyakran alkalmazták. Levéltári adatok szerint Spalinszky Mihály az ungvári székesegyház számára is festett antependiumokat 1781-ben.(Terdik Szilveszter)  

Két oldalán festett körmeneti kereszt

Két oldalán festett körmeneti kereszt 18. század közepe, dél-lengyelországi (rybotycei) festő fa, tempera  Vajdácska, Szent Illés próféta görögkatolikus templomProcessional Cross Painted on Both Sides Mid-18th century, South-Polish (Rybotycze) icon painter wood, tempera  Vajdácska, Greek Catholic Chapel of the Prophet Saint ElijahA hétágú hármas kereszt alsó és felső rövidebb szára egyenes, egyforma hosszúságú, amelyek végét egy stilizált levélforma faragvány díszíti, a tetején pedig egy bonyolultabb rendszerű, áttört, mára töredékessé vált faragás maradt meg. A kereszt mindkét oldalát keskeny, profilozott léccel keretezték. A zöldes színű alapra nagyon egyszerű kompozíciókat festettek: az egyik oldalon Jézus megkeresztelkedése a Jordánban, a másikon pedig Keresztre feszítése látható. A Keresztelés-jelenet mellékalakjai, Keresztelő Szent János, az Előhírnök és a Jézus ruháját tartó angyal a hosszú szár végei felé „szorultak”, mellettük-mögöttük stilizált hegyek vonalai sejlenek fel. Jézus lába alatt szabályos formájú kő vehető ki, amely alól hét fekete kígyófej – mint a vízben élő, Krisztus által legyőzött alvilági erők szimbóluma – kandikál ki éppen csak észrevehető módon. A felső száron felhők között a Szentlélekre utaló galamb jelenik meg, míg az alsó szár középpontjában egy hatszárnyú kerub tűnik fel. A másik oldalon a keresztre feszített Üdvözítő tölti ki a rendelkezésre álló helyet. A hosszú szár végén a részben felhők által takart Nap és Hold jelenik meg, amelyek mellett mára erősen elhomályosult szláv nevük is olvasható. A felső, rövidebb szárban érdekes módon Krisztus névtáblájának felirata szláv és latin rövidítésben szerepel egymás mellett, bár az utóbbiban a mester a latin „n” betű helyett annak cirill megfelelőjét használta. Az alsó szárban Ádám koponyája és két lábszárcsont látható. Egykor az egyes részleteket feliratok kísérték, nagy részük ma már alig látható. A körmeneti kereszt nyele, amely mára elgörbült és a vége is töredezett lett, egy szépen faragott gombbal csatlakozott a felső részhez.A vajdácskai keresztet formája, stílusa alapján a lengyel területen található Posada Rybotyczka nevű városban és környékén, a 17–18. században alkotó festődinasztiák munkájának tarthatjuk. A rybotyczei mesterek számos műve eljutott a Munkácsi Egyházmegye fatemplomaiba is, mivel kész munkáikat (oltárokat, ikonosztázokat, zászlókat, körmeneti ikonokat és kereszteket) szekerekkel hozták át a Kárpátokon a búcsúkra és kínálták megvételre az összesereglett sokaságnak. A vajdácskaihoz hasonló kereszt ismert Baktakékről, amely a Jézus megkeresztelkedését ábrázoló oldal alsó szárán olvasható szláv betűévszám szerint 1751-ben készült. A mai Szlovákia területén hasonló darabokat találunk a bártfai ikonmúzeumban Sósfüredről (Šarišský Štiavnik), ezt 1730 és 1750 közé datálják, amelyen szintén cirill és latin betűs a névtábla; a kisgereblyési (Hrabová Roztoka), a sárosbujáki (Brežany) és a felsővízközi (Svidník) skanzenben felállított mérgesvágásai (Mérgeske/Nova Polianka) fatemplomban is, valamint a kisolysói (Olysavka/Oľšavka) templomban. Több hasonló darab maradt fenn Lengyelországban is, például Świątkowa Mala fatemplomában, de a legközelebbi analógiákat Sanokon, a Történeti Múzeumban találjuk. A különböző fatemplomokból származó, az itt bemutatott kereszthez legközelebb álló példákat a téma kiváló ukrán szakértője, Rokszolana Kosziv 1730 és 1760 közé datálja, ami alapján úgy véljük, hogy a vajdácskai kereszt is akkoriban készülhetett.A vajdácskai templom a 20. század elején épült, ami arra utal, hogy ez a kereszt eredetileg valamelyik környékbeli parókia – talán éppen az anyaegyház, Sárospatak – felszereléséhez tartozhatott. Szokás volt akkoriban, hogy a régebbi alapítású parókiák a már használaton kívüli felszerelési tárgyakkal segítették az új alapításokat.2022 tavaszán a vajdácskai templom karzatáról került elő ez az erősen sérült, nagyon elkoszolódott körmeneti kereszt. A Miskolci Egyházmegye finanszírozásában, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében ötödéves diplomamunkaként újulhatott meg ez a különleges műtárgy, Heitler András, Seres Tamás, Nagy Béla szakmai felügyelete mellett. A nagyközönség most láthatja először.(Terdik Szilveszter)  

Kehely

Kehely 1781, Szaczlauzer Mátyás (?) aranyozott ezüst; trébelt Miskolc-Görömböly, Az Istenszülő oltalma görögkatolikus templomChalice 1781, Mátyás Szaczlauzer (?) gilded silver; embossed Miskolc-Görömböly, Greek Catholic Church of the Holy Protection of the TheotokosA négy nagyobb és nyolc kisebb karéjból komponált domború talphoz egyszerű, váza alakú nódusz csatlakozik, amelyre kihajló peremű kupa ül. A talp külső, vízszintes peremén 13-as fémfinomságjel mellett „MS” monogram, amely talán Szaczlauer Mátyás nagyszombati mester jegyével azonosítható, akinek működése 1769 és 1800 között mutatható ki a városban. A latin feliratból tudható, hogy a kelyhet Bacsinszky András munkácsi püspök adományozta a templomnak 1781-ben. Bacsinszky nem csupán a közösség lelki elöljárója volt, hanem 1776-től kezdve, amikor a mindenkori munkácsi püspök elnyerte a tapolcai apáti címet a hozzá tartozó jövedelemmel együtt, a falu kegyura is lett. A kehely a kegyúri gondoskodás megnyilvánulásaként került a közösséghez.(Terdik Szilveszter)  

Szántay-Szémán István portréja

Szántay-Szémán István portréja, 20. század első fele fotográfia magántulajdonThe Portrait of István Szántay-Szémán, first half of the 20th century photograph privately ownedSzemélyében tiszteljük a főpapot, a nyelvtudóst, a teológust, az egyháztörténészt, az egyházjogászt, a liturgikust és az irodalmárt. Ez a felsorolás nemcsak sokoldalú felkészültségét, hanem a magyarországi görögkatolikusok történetében betöltött szerepét is érzékelteti.Eredeti neve: Szémán István. 1934-ben a belügyminisztériumtól – érdemeire való tekintettel – engedélyt kapott a Szántay név felvételére és a kettős családnév használatára.Abaújszántón született 1880. július 5-én. Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte, a budapesti egyetemen szerzett doktori oklevelet. Vályi János eperjesi püspök szentelte pappá 1903. szeptember 20-án. Felszentelése után előbb Sófaluba, majd Eperjesre nevezte ki segédlelkésznek. 1905-ben az eperjesi királyi katolikus gimnázium hittanára, 1907-ben pedig egyben az egyházmegye tanfelügyelője lett. Hírlapírói és irodalmi tevékenységét már ekkor megkezdte. Munkatársa volt a Magyar Állam című lapnak, majd éveken át szerkesztője az Eperjesi Lapok, valamint az Egyház és Iskola című újságoknak.Főpásztora 1911-ben szentszéki tanácsosnak, 1916-ban pedig egyházmegyei főtanfelügyelőnek nevezte ki. Az első világháború idején tábori főlelkészként teljesített szolgálatot. 1920-ban püspöke „címzetes kanonok” címmel tüntette ki.A trianoni békekötés után Eperjesen nem volt maradása. Magyarországra menekült, Szuhakállóban telepedett le, rövid ideig vezette az itteni helyi lelkészséget. Innen került Budapestre még 1920-ban. Előbb a Nemzetiségi Minisztérium, majd a Nemzeti Múzeum, végül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Ez utóbbi helyen kapta a „tanügyi főtanácsos” címet. Közben az újságírással sem hagyott fel. Munkatársa volt a Görög Katolikus Tudósító, a Görög Katolikus Lelkipásztor című újságoknak és több pesti lapnak.1925-ben a minisztériumi beosztásból nyugdíjba ment, mert időközben megalakult a Miskolci Apostoli Kormányzóság, és annak első főpásztora, Papp Antal maga mellé vette általános helynöknek és tanfelügyelőnek. Utóbb a konzultori testület (a főpásztor tanácsadói szervezete) és a szentszéki bíróság feje is lett.Érdemeit a Szentszék és főpásztora újabb kitüntetésekkel ismerte el. XI. Pius pápa 1927-ben pápai prelátusnak, Papp Antal 1938-ban archipresbiternek nevezte ki. Az archipresbiter (más néven protopresbiter, protopopasz, magyarul fő áldozópap), a keleti egyházban az egyes egyházmegyékben az első méltóság volt a püspök után. A magyarországi görögkatolikus egyházmegyékben ilyen méltóság már régen nem létezett. A munkácsi és az eperjesi egyházmegyében a káptalanok nagyprépostjai mint puszta címet viselték ugyan, de a szertartási előírások szerint felavatott archipresbiter itt sem volt. Papp Antal e feledésbe merült tisztséget felújította Szántay-Szémán István kinevezésével. Felavatását 1938. október 28-án végezte házi kápolnájában.1934-ben megindította a Keleti Egyház című folyóiratot. Még ugyanabban az évben a Szent István Akadémia tagja, 1938-ban a Miskolcon felállított állami Közoktatásügyi Tanács elnöke, 1939-ben az akkor megalakult uniós egyesület, a SZEMISZ ügyvezető elnöke, 1940-ben pedig a Szent Pál Társulat alelnöke lett. Mindezeken kívül számos más társulat és egyesület tagja is volt.Tevékenyen vett részt 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Kongresszus megszervezésében és lebonyolításában. XI. Pius pápa 1935. január 27-én elrendelte, hogy valamennyi papnevelő intézetben évente rendezzenek egy KELETI NAPOT, hogy a növendékek jobban megismerjék a keleti kereszténységet. Szántay-Szémán István szinte minden magyarországi szemináriumban tartott az ilyen rendezvényeken előadást. Ezek „Az egyház egysége” címmel külön kötetben is megjelentek.Papp Antal halála után (1945. december 24.) után csaknem egy évig mint konzultori helynök kormányozta a Miskolci Apostoli Kormányzóságot. XII. Pius pápa 1946. október 14-én dr. Dudás Miklós hajdúdorogi püspököt nevezte ki apostoli kormányzónak. Az új főpásztor 1946. december 18-án kezdte meg itteni működését. Általános helynökévé ő is Szántay-Szémán Istvánt nevezte ki. Gazdag életművét számos különleges kitüntetéssel is jutalmazták. 1937-ben a Szentsír lovagja, 1941-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa lett. Több magyar és bajor háborús kitüntetést kapott.(Prigyi István)  

Kehely

Kehely 1903 aranyozott ezüst; kalapált, öntött Baktakék, Krisztus mennybemenetele görögkatolikus templomChalice 1903 gilded silver; hammered, cast Baktakék, Greek Catholic Church of the Ascension of Christ

Bacsinszky András munkácsi püspök portréja

Bacsinszky András munkácsi püspök portréja 1773–1778, Spalinszky Mihály vászon, olaj Nyíregyháza, Görögkatolikus MúzeumThe Portrait of András Bacsinszky, Bishop of Mukacheve 1773–1778, Mihály Spalinszky canvas, oil Nyíregyháza, Greek Catholic MuseumA képmás Bacsinszky András munkácsi görögkatolikus püspök (1772–1809) félalakos ábrázolása, kompozíciója a korabeli barokk főpapi képmások beállításait követi. A püspök kissé jobbra fordul, miközben fejével szembenézetben felénk tekint. A görögkatolikus püspökök korabeli latinizált viseletének megfelelően öltözete vörös cingulummal (övvel) átkötött vörös gombos, kékesfekete reverenda és vörös bélésű, vörös galléros pallium (köpeny). Fején vörös pileolust (kicsi, kerek papi sapkát) visel. A festmény a főpapi portrék egyik tipikus ikonográfiai elemét is átveszi: Bacsinszky András jobb kezével – hangsúlyos gesztussal – vörös ékkövekkel díszített püspöki mellkeresztjét fogja, rangjára utalva. A jellegzetes, magas homlok, a hátrafésült haj, az arc fiziognómiai jegyei megbízhatóan idézik fel a munkácsi püspök ungvári egész alakos portréjának arcvonásait (Franz Linder, 1792, Ungvár, Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum). A két portrén a finom ötvösmű, a mellkereszt ábrázolásának egyezései arra utalnak, hogy konkrét személyes tárgyról van szó. A festmény részletgazdag ábrázolásmódja a püspöki gyűrű Keresztrefeszítés-kompozícióját is láttatja.A képmás még fiatalon, negyvenes éveiben ábrázolja a püspököt. Szakálla rövid, nem őszülő, ahogy az ungvári portrén. A későbbi ungvári festmény reprezentációs céllal készült, így bársonyfüggönnyel lezárt környezetbe állítja a püspököt, s a püspöki liturgikus viselet kellékeit, a koronát és a pásztorbotot is ábrázolja egy asztalkán. A nyíregyházi képmás inkább személyes jellegű, sem a festő aláírása (szignója), sem évszám nem található rajta. Feltehetően Bacsinszky András püspöki kinevezésének időszakában készülhetett. A mű kidolgozott részletei arra utalnak, hogy képzett helyi mester, talán az egyházmegye vezető festőjének vagy tanítványának műve lehet. A festmény provenienciája (eredete, keletkezési helye) nem ismert. Mivel Bacsinszky András pappá szentelése (1756) után tizenkét évig Hajdúdorogon szolgált parókusként, majd főesperesként, tisztában volt az ottani parókia jelentőségével, nem lehetetlen, hogy a képmást oda szánta. Valószínűbb azonban, hogy Kelet-Magyarország legjelentősebb görögkatolikus kegyhelyére küldte, Máriapócsra. Mivel a képmás még püspökségének kezdetén keletkezhetett, dokumentatív, emlékeztető funkcióján túl más jelentés nem kapcsolódik hozzá.(Puskás Bernadett)  

Útmutató Istenszülő Abaújszántóról

Útmutató Istenszülő Abaújszántóról  1791, Széchény (Szécsényi) József fatábla, olaj, aranyozás; egykorú keretben Eger, Dobó István Vármúzeum, az Érseki Líceumi Múzeum letétjeTheotokos with the Infant Jesus-Hodegetria, Abaújszántó 1791, József Széchény (Szécsényi) wood, oil, gilded; in a frame carved at the same time Eger, Dobó István Castle Museum, deposit of the Eger LyceumA háromnegyedes beállításban ábrázolt Istenszülő baljában tartja Szent Fiát, jobbjával rámutat. Szűz Mária sötétkék tunikát, azon kék bélésű, arany paszománnyal szegett vörös köntöst visel, amely alól még egy áttetsző csipkefátyol is felsejlik a homlokán. A gyermek Jézus fehér khitónt (inget) hord, derekán masnira kötött kék övvel, himationja vagyis köntöse okker, rózsaszín béléssel. Jobbjával áld, baljában könyvet tart. Arcuk pirospozsgás, barokkosan pufók, ujjaik is teltek, barna szemükkel szelíden a távolba néznek. Az ikon hátterén, a krétaalapozásba vésett akantusz és egyéb növényi minták között az Istenszülő és Jézus Krisztus görög nevének megszokott rövidítése tűnik fel, ahogyan Jézus nimbuszából sem hiányzik „a Létező” görög felirat. Nem az egész háttér, hanem csupán a nimbuszok, a betűk és az ornamensek vannak aranyozva. A fatábla mívesen faragott, sarkain rozettával díszítették, s feltehetően a képpel egykorú, részben aranyozott fakeretbe helyezték.Ritka, hogy egy ikonnak nem csupán az adományozóját, hanem a festője nevét, sőt napra pontosan még a készítési idejét is feljegyezzék. Mindez a fatábla hátoldalán olvasható; a különböző kezek által, különböző időpontokban készített emlékfeliratokból világosan kiderül: ezt az ikont Bacsinszky András munkácsi püspök a királyi kamara regéci uradalmának Szántó mezővárosában újonnan emelt templom számára adományozta 1791. október 7-én – mondja az első szöveg. A másik feliratból tudható, hogy a képet Szécsényi József ugyanazon év májusában, Nagykárolyban festette.A festő Szécsényi József életéről csupán elszórt adatokkal rendelkezünk, egyelőre ez az egyetlen, biztosan neki tulajdonítható mű, amelyet ismerünk, bár 1790. szeptember 16-án kelt, Bacsinszky püspöknek címzett leveléből több más görögkatolikus templomban készített munkáját is felsorolja. A levélből kiderül, hogy Kozák Bazil szatmári esperes éppen akkor tiltotta el a kismajtényi (ma: Moftinu Mic, Románia) fatemplom oltárának és királyi ajtajának az elkészítésétől. Szécsényi a tiltás okát nem értette, mivel indoklást nem kapott, ezért a püspökhöz fellebbezett, felsorolva az egyházmegye területén addig végzett munkáit: Mezőteremben (ma: Tiream, Románia) festett egy ikonosztázt; leveléhez csatolt még két szláv nyelvű parókusi elismervényt is, amelyekből úgy tűnik, hogy Salánkon (ma: Шаланки, Ukrajna) is dolgozott. Festett volna még többet is, de a Károlyi grófoktól is kapott megbízások miatt nem jutott rá ideje. A levélben említett munkái mára elenyésztek, csupán Salánkon maradtak fenn egy barokk ikonosztáz töredékei, amelyek részben akár az ő alkotásai is lehetnek. Elképzelhető, hogy éppen ennek a levélnek a hatására figyelt fel tevékenységére Bacsinszky püspök, és a következő évben nála rendelte meg ezt az Istenszülő-ikont, amelyet a szántói új templomnak adományozott. A jelek szerint Bacsinszky püspök fontosnak tartotta, hogy személyesen is hozzájáruljon az abaújszántó nagy munkához, amely a korabeli források tanúsága szerint a közösség anyagi erejét teljesen kimerítette. A város görögkatolikusai többszöri próbálkozás után uralkodói támogatással tudták templomukat 1788 és 1791 között felépíteni, megáldása a következő évben, mennybemenetel ünnepén történt meg.Az abaújszántói ikon Tóth Zoltán dévaványai plébános hagyatékából került 1941-ben az egri Líceum gyűjteményébe (ma: Eger, Főegyházmegyei Gyűjtemény). Szécsényi későbbi munkáira egyelőre nincs adat, pontos halálozási dátumát sem ismerjük, 1797-ben már biztosan nem élt, mert ekkor Nagykárolyban maradt özvegyét említik.(Terdik Szilveszter)  

Az Istenszülő elszenderülése

Az Istenszülő elszenderülése 19. század második fele, orosz ikonfestő fa, tempera, fémborítás Sajópálfala, A Szentlélek leszállása görögkatolikus templomThe Dormition of the Theotokos Second half of the 19th century, Russian icon painter wood, tempera, metal mounting Sajópálfala, Greek Catholic Church of the Descent of the Holy Spirit

Tanító Krisztus Viskóról

Tanító Krisztus Viskóról  18. század harmadik negyede, Anton Dvorniczki fa, olaj, aranyozás, egykorú faragott keretben Budapest, Néprajzi MúzeumChrist the Teacher, Viskó Third quarter of the 18th century, Anton Dvorniczki wood, oil, gilded, in a frame carved at the same time Budapest, Museum of EthnographyA háromnegyed alakban ábrázolt Krisztus növényi ornamensekkel díszített aranyozott háttér előtt jelenik meg. Jobbjával áld, baljában nyitott könyvet tart, amelyben felirat olvasható: „Jertek, Atyám áldottai, vegyétek örökül az elkészített mennyországot!” (Dobos András átirata). Khitónja (ingszerű, térdig érő vászon vagy gyapjúruha) vörös, arany paszománnyal, kék béléssel, derekán kék övvel megkötve, himationja, vagyis köntöse kék színű, világos béléssel, arany szegőkkel. Krisztus arca szelíd, vállára omló enyhén hullámos, világosbarna haja a fejére simul. Bajusza élesen elválik, hangsúlyos, szakálla két hegyes ágacskában csúcsosodik. Az ikon ívesen záródó, erősen profilozott keretet kapott, két oldalán csavart törzsű, levelekkel díszített oszlopok láthatók, amelyek egyszerű, leveles fejezetben végződnek, s az ikont is tartó profilozott lécekkel keretezett talapzaton állnak, felül a kép íves keretéhez áttört rokokó faragványok illeszkednek.Ez a Krisztus-ikon a Sáros vármegyei Viskó görögkatolikus fatemplomának ikonosztázához tartozott. 1901-ben az épületet bontás közben a Műemlékek Országos Bizottsága képviselőjeként Szthelo Ottó vizsgálta meg, részben föl is mérte. Az ikonosztázion faragott szerkezetét iparművészeti remeknek tartotta, és megállapította, hogy legalább két fázisban készült. A régebbinek vélt, Angyalok gyülekezetét ábrázoló alapkép keretének latin feliratát is följegyezte, amely szerint „Anton Dwornitzki” festette 1761-ben. A helyi lelkész ekkor a berendezést megvételre ajánlotta, amit Sztehlo támogatott. Végül az Iparművészeti Múzeum vásárolta meg az ikonosztáziont és a hozzá tartozó négy gyertyatartót 1902-ben 800 koronáért. A múzeumban ki is állították, amiről egy archív fotó tanúskodik (Iparművészeti Múzeum, Adattár, FLT 27295). 1915-ben az egész együttest örök letétként átadták a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának, így ma a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található, de ünnep- és apostolsorát a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban felállított mándoki fatemplomban helyezték el.Úgy tűnik, hogy az Angyalok gyülekezete-ikon valóban korábbi volt a képfal többi ikonjánál, mivel kerete nagyobb, archaikusabb formájú és a festmény stílusa is más. Az ikonosztázion többi képe egységes stílusú, feltételezhetően azonos mester művei, aki nem sokkal, talán egy-két évtizeddel később alkotott. Azt sem zárhatjuk ki teljesen, hogy a későbbi festői feladatokkal is Dvorniczky Antal eperjesi mestert bízták meg. A Viskón dolgozó (talán második) festőnek attribuáltunk korábban stíluskritikai megfontolások alapján több más ikont, ikonosztázt is, például a mérgesvágási (Mérgeske/Nova Polianka) ikonosztáziont, ma a litinyei (L’utina) kegytemplomban.A viskói együttes jelentős hányadát – a Krisztus-ikon keretét is – készítő (talán második) faragómesterhez vagy műhelyéhez kötöttük több sárosi, felső-zempléni templom faragott berendezését (például Mérgesvágása, Pataki, Jakabvölgy). A szomszédos lengyel területek emlékanyagát áttekintve úgy tűnik, hogy ott is dolgozhatott, vagy talán onnan jött, mivel több olyan ikonosztázion is fennmaradt a Lemkóvidék fatemplomaiban, amelyek akár az ő munkái is lehetnek (Banica, az ikonosztáz festése 1787-ből; Bielanka, az ikonosztáz festése 1783-ból; Bartne, itt az ajtók és a szerkezet néhány eleme nagyon hasonló). Ennek a faragónak a stílusa (csavart oszlopok, akantuszornamensek, tömör szerkezeti arányok), amely a 17. század végétől az 1730-as évekig volt uralkodó, már a maga korában is régiesnek hathatott, amin néhány rokokó motívum sem tudott jelentősen változtatni, de talán éppen ez a konzervatív attitűd garantálta a falusi közösségekben tapasztalható nagy sikerét.(Terdik Szilveszter)  

Boldog Gojdics Pál ikonja az életéből vett jelenetekkel

Boldog Gojdics Pál ikonja az életéből vett jelenetekkel 2003, Puskás László farostlemez, kazeines olajtempera Budapest, Központi Papnevelő IntézetThe Icon of Blessed Pavol Gojdič with scenes from his life 2003, László Puskás plywood board, casein oil tempera Budapest, Central Theological SeminaryAz erősen nyújtott formájú képtábla felső részén Boldog Gojdics Péter Pál (1888–1960) félalakos ábrázolása látható. A reverendában megfestett ifjú felemelt bal tenyerében a vörös kereszt a későbbi vértanúság elfogadására utal. A hitvalló jobb kezével nyitott könyvet tart maga előtt, amelynek evangéliumi idézete a próbatételek vállalására biztatja a szeminaristák következő nemzedékét (1Pt 4,12–13). A szegmensívesen záruló ikon bal felső részén, körmezőben a vértanú névadó szentjei jelennek meg – „viri misericordiae” felirattal –, akik a püspöki jelvényeket nyújtják felé. Jobbra fent, a mennyek szférájából Krisztus a vértanúságot jelképező pálmaágat mutatja és áldást oszt. A tábla alsó részén a hitvalló életét három jelenet eleveníti fel: 1. Gojdics Péter Pál Hanauer Árpád spirituálissal; 2. Az újszentelt püspök magánkihallgatása XI. Piusz pápánál; 3. Gojdics püspök a börtöncellában, rabosítási számmal. Az ábrázolást a szokásosnál részletesebb feliratozás kíséri: a vértanú névfelirata, amely megemlíti azt is, hogy a Központi Szeminárium növendéke volt; életeseményeinek felsorolása évszámokkal; neki szóló személyes mondások és idézetek.1950-ben a csehszlovák állam szovjet mintára megvonta a görögkatolikus egyház működési engedélyét. Mivel a bazilita szerzetesből püspökké választott Gojdicsot sem szép szóval, sem kínzással nem tudták rábírni, hogy csatlakozzon a pravoszláv egyházhoz, ezért életfogytiglani börtönre ítélték, ahol 1960-ban vértanúhalált halt. Boldoggá avatására 2001. november 4-én került sor. Az ábrázolás nem püspökként mutatja, a megrendelő kérésére Gojdics Péter Pál szeminarista idejéből maradt fényképe az alapja. A kép funkciója így kettős, egyszerre ikon és emlékkép, amely arra is emlékezteti a szemináriumban tanulókat, hogy a későbbi vértanú olyan, mint bármelyik, hétköznapi fiatalember, kispap.Az ábrázolás megfogalmazása Puskás László ikon- és táblaképfestő stílusát ötvözi. Alapvetően síkszerű, néhány színre redukált, nagy foltokból építkezik. Az általánosító formanyelvet pár konkrét részlet ellenpontozza.Az ikonkép Kránitz Mihály szemináriumi rektor megrendelésére készült, s a budapesti Központi Szeminárium kápolnájának előterében helyezték el, ahol annak idején Gojdics Péter Pál tanulmányait végezve gyakran megfordult. Jobb szélén a festő monogramja és az évszám olvasható: PL 2003.(Puskás Bernadett)  

Deészisz-ikon Rakacáról

Deészisz-ikon Rakacáról 18. század első fele, dél-lengyelországi festő fa, tempera, aranyozás Miskolc, Herman Ottó MúzeumDeesis-icon, Rakaca First half of the 18th century, South-Polish icon painter wood, tempera, gilded Miskolc, Herman Ottó MuseumAranyozott, vésett mintákkal (ún. mustrával) díszített háttér előtt, a középtengelyben, díszes trónszéken püspöki ornátusba öltözött Krisztus ül. Jobbjával áld, baljában nyitott könyvet tart, benne egyházi szláv nyelvű szentírási idézet olvasható: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, beteg voltam, és meglátogattatok…” (Mt 25, 35–36) Krisztus szakkosza (liturgikus ruhája) vörös, aranyszínű mintázattal és paszománnyal, bélése kék, püspöki omoforja (püspöki nyakbavetője) fehér, fekete keresztekkel. Kézelője, epitrachelionja kék, arany paszománnyal, akárcsak mitrája (püspöksüvege), amelyen két töredékes, hatszárnyú kerub is kivehető. Kerub díszíti a jobb keze alatt feltűnő hüpogonátiont (a lélek kardját) is. A díszes trón alatt ambonra (emelvényre) emlékeztető, kör alakú pódium sejthető. Krisztus balján az Istenszülő, jobbján Keresztelő Szent János áll felhőkön. Előbbi ruházata kék színű, vörössel bélelt köntös, rózsaszínes tunika, utóbbié teveszőr ruha övvel, amely fölött zöld színű köntöst visel. Kezüket nem a bizánci hagyományban megszokott közbenjáró gesztussal emelik Krisztus felé, hanem nyugati módra, összeillesztve tartják. A trón háttámlája felett két félalakosan ábrázolt angyal lebeg, kezükben a rövidített szláv „szent” szavakkal feliratozott glóbuszokkal. Az ábrázolt személyek görög, illetve szláv nevének rövidített formái a nimbuszokban, vörössel írva olvashatók. Az ikon eredetileg a rakacai templom ikonosztázionján, az apostolsor középtengelyében állt. Festője ismeretlen, talán a környékbeli városokból vagy még lengyel területről származó mester dolgozhatott itt. A deészisznek ez a típusa a 17. században sokszorosított grafikán keresztül is terjedt, amint egy 1664-es fametszet mutatja.1939-ben a rakacai parókia története kapcsán említik az ikonosztáziont is: „A protestantizmus elterjedt Rakaczán is, de csak 1614-ben lett önálló egyház. Mikor azonban a súlyos adó miatt lakosai elszökdöstek, a puszta területre nagyszámú tót és rutén telepes költözött, s ezek részére 1723-ban templom is épült (régi ikonosztázionja és miseruhája ma a Borsod-Miskolci Múzeumban van), a református vallás hanyatlani kezdett.” (Csíkvári Antal [szerk.]: Borsod vármegye [Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vármegyék], Budapest, 1939, 115.) Hogy a régi berendezésből pontosan mikor és hány darab került a miskolci múzeumba, nem lehet tudni. A régi rakacai templomot 1920-ban bontották le, azonban kőbe vésett egyházi szláv nyelvű építési emlékfeliratát megőrizték, és az új épület belsejében elhelyezték. Kétségtelen, hogy Rakaca a Borsod vármegyei görögkatolikus parókiák között a 18. században a legtehetősebbnek számított. Egykori kőtemploma formájáról a parókián őrzött, monumentális hagymasisakkal fedett tornyát mutató fényképen túl az összeírások, vizitációk jegyzőkönyveiből is lehet némi fogalmunk.1751-ben Olsavszky Mánuel munkácsi püspök személyesen is járt itt, s a templom kapcsán feljegyezték, hogy „minden képpel szépen van felékesítve”, ami feltehetően már az ikonosztázionra vonatkozott. 1877-ben Tóth Miklós eperjesi püspök is végzett kánoni látogatást. A jegyzőkönyvben az ikonosztázt is leírták: 1733-ban emelték, már avítt állapotban, négy sor kép díszítette, azonban a tetejéről a kereszt és a hozzá tartozó szomorkodók (Istenszülő és Teológus Szent János) hiányoztak. Három ajtaja közül a királyi ajtót szép, szőlőt imitáló faragás díszítette, amelybe tizenkét medaliont komponáltak az ószövetségi pátriárkák ábrázolásával. Az ajtó fölött nem a Titkos vacsora, hanem Krisztus ún. nem kézzel festett képmása (Mandylion) volt látható. Az ikonosztáz szerkezete a leírás alapján leginkább a közeli tornahorváti (Chorváty, Szlovákia) templom képállványára emlékeztet, amely 1907-ben Budapestre került. A Néprajzi Múzeumban őrzött, darabjaira szedett együttes szintén négysoros, tetejéről hiányzik a kálváriacsoport, ami azzal magyarázható, hogy a tornahorváti templom hajója sík mennyezetes, ahogyan ez az egykori rakacai templomban is volt; a Titkos vacsora helyén itt is a Szent Mandylion szerepelt, a királyi kapuját pedig próféták képei díszítették. A tornahorváti ikonosztáz apostolsorának közepén is a Deészisz ikonja állt, amely stílusában a rakacaival nagyon közeli kapcsolatot mutat: valószínűleg egyazon mester munkái lehetnek. Ebből az is következik, hogy a 18. század folyamán több fázisban készülő tornahorváti ikonosztáz stílusuk alapján is legkorábbinak tartható darabjait (az apostol-, ünnep- és prófétasor jelentős részét) az 1730-as évekre datáljuk, és a korábbi templom berendezéséhez soroljuk, amelyeket azonban az új templomba is áthelyeztek az 1770-es években.(Terdik Szilveszter)  

Szentségtartó (kivot)

Szentségtartó (kivot) 18. század első fele fa, faragott; színezés: 21. század eleje Miskolc, Miskolci Egyházmegye Egyházművészeti GyűjteményeArtophorion (kivot) first half of the 18th century wood, carved; colouring: early 21st century Miskolc, Diocese of Miskolc Ecclesiastical Art Collection

A gyertya és a tömjén

A keresztvetés

A körmenet

A templom felszentelése

Akrofeszt 2024

Baktakék 300

Az ikonosztáz

Petrasovszky Emánuel, azaz Manó (1902–1976) festőművész befejezetlen önarcképe, 1930-as évek, (olaj, vászon, magántulajdon)

Petrasovszky Emánuel (vagy ahogy legtöbbször műveit szignálta: Manó) görögkatolikus papcsaládban született 1902. január 11-én a Zemplén vármegyei Világon (Svetlice, Szlovákia) ötödik gyermekként, akit még további öt testvér követett. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte, ahol édesapja, id. Petrasovszky Leó a görögkatolikus fiú polgári iskola alapítója és hitoktatója volt. Az első világháborút és a trianoni békeszerződést követő, a család életére is kiható politikai változások miatt Emánuel már szlovák nyelven érettségizett, de miután 1920-ban el kellett hagyniuk Csehszlovákiát, és hamarosan Sátoraljaújhelyen telepedtek le, ott magyar nyelven is levizsgázott. Az érettségi után a gyerekként is ügyesen rajzoló, tehetségét tudatosan fejlesztő fiatalember 1922-től folytatta felsőfokú művészeti tanulmányait. Budapesten, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában öt évig tartó képzés után 1927-ben, díszítőfestő szakon jeles eredménnyel és külön dicsérettel szerzett diplomát. Eredetileg a Képzőművészeti Főiskolára készült, de betegség miatt oda nem tudott felvételizni. Anyai nagyanyja (Mankovits Izabella) révén távoli rokonságban állt Mankovits Mihállyal (1785–1853), a Munkácsi Egyházmegye első hivatalos festőjével. Testvérei közül a katonai iskolát végzett bátyja, ifj. Petrasovszky Leó (1896–1981) a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett festő szakon. Ő a második világháború előtt a pécsi katonai középiskolában oktatott rajzot, maga főképp portrékat festett, majd 1946-tól, amikor a politikai okokból bekövetkezett kényszerű mellőzöttség miatt családjával a szüleinél, Sátoraljaújhelyen telepedett le, öccse templomfestői megbízásaiban is közreműködött. Öccsük, Petrasovszky Pál is szívesen rajzolt, festett.Petrasovszky Manó művészeti tanulmányainak utolsó éveiben, majd közvetlenül a diploma megszerzése után tanárai javaslatára pályatársaival együtt kezdett el dolgozni elsősorban templomfestési megbízásokon (például Szigetvár, Dunaföldvár, Tolcsva, Sátoraljaújhely római katolikus templomaiban). 1930-ban Takács István festőbarátjával együtt Olaszországba utazott egy hosszabb tanulmányútra. Hazatérte után egy évvel, 1931-ben megházasodott és Sátoraljaújhelyen telepedett le. Itt, illetve innen kiindulva teljesítette egyre gyarapodó, önálló megbízásait. 1939-ben Takács Istvánnal újra Itáliába látogatott egy rövidebb tanulmányútra. Többféle műfajban (grafika-könyvillusztráció, falképek, táblaképek stb.), sok helyszínen alkotott.1933-ban a budapesti Rózsák téri görögkatolikus templom festésén Takács Istvánnal együtt dolgozott. Falképei közül kiemelkedő jelentőségű – nemcsak nagyságát, hanem művészi megoldásait is tekintve – a máriapócsi kegytemplom szentélyébe festett ciklusa (1943–1944), amelyen kétévi katonai szolgálatot követően dolgozott. Petrasovszky festette az újonnan kialakított kegyoltár zenélő angyalokat ábrázoló két táblaképét, illetve a Szent Bazil-oltár vászonképeit is (1948). 1946 és 1953 között készítette el a kegytemplom színes üvegablakainak vázlatterveit, amelyeket Palka József műhelye kivitelezett Budapesten. Későbbi ablaktervei közül a legismertebb a nyíregyházi Szent Miklós görögkatolikus templom (2015-től a Nyíregyházi Egyházmegye székesegyháza) szentélyének három ablakába szánt kompozíciója 1958-ból.A második világháború után több templomfestési megbízást kapott, amelyekben már bátyja, Leó is besegített: Rudabányácskán és Végardón (1949–1951), majd Miskolcon a Búza téri templomban (2015-től a Miskolci Egyházmegye székesegyháza) a diadalív külső oldalára és a szentélyben festettek (1951–1952). Falképei közül jelentősebbek még a szuhakállói (1954–1955), a mezőzombori (1951–1953), a sátoraljaújhelyi (1965) és a görömbölyi (1968) görögkatolikus templomba festett ciklusai. Többször dolgozott római katolikus közösségek számára is, vannak falképei például Erdőbényén és Hercegkúton (1955).A falképek mellett több nagyméretű vászonképet is festett: 1938-ban a pécsi hadapródiskola számára Zírnyi Miklós kirohanását, ugyanebben az évben a penészleki templom számára a Mindenkor Segítő Szűz Máriát. A sárospataki templomba a védőszentek, Szent Péter és Pál vértanúságát megjelenítő vászna készült el a háború alatt (1942). A nyíregyházi templom számára egy monumentális Keresztre feszítést (1964–1965), míg Nagykállóba a helyi közösség történetét is feldolgozó vászonképet alkotott 1960–1962 között. Késői oltárképei közül az 1973-ban a vámosújfalui kápolnába festett Szent Illést és Elizeust ábrázoló kompozíció figyelemre méltó.Petrasovszky Papp Antal címzetes érsek meghívására 1931-től aktívan részt vett a Miskolci Apostoli Adminisztratúra egyházművészeti bizottságának munkájában. Több tanulmánya jelent meg a Keleti Egyház hasábjain. Ezekben az írásaiban foglalkozott az ikonokkal, a bizánci művészet liturgikus természetével, úgy tartva, hogy a nyugati egyház művészete is csak ezen keresztül tudna megújulni. Ennek fényében meglepőnek tűnik, hogy két korai ikonosztázának, a vencsellőinek (ma: Gávavencsellő) és az alsóregmecinek a képei alig mutatnak rokonságot a bizánci hagyománnyal. Jobban érzékelhető változás állt be a II. Vatikáni Zsinatot követő időszakban, amikor a nyíregyházi templomba tervezett egy teljes, négy sorból álló ikonosztázt 1965-ben (nem valósult meg), majd különösen utolsó éveiben, amikor két ikonosztázhoz is festett alapképeket, Sajószentpéterre és Penészlekre, bár mind a két műve befejezetlen maradt, ami különösen az utóbbi művén zavaró. 1976. október 10-én hunyt el Sátoraljaújhelyen, sírja a városi temetőben található.(Terdik Szilveszter)  

A Miskolci Egyházmegye templomai